választhatok mást

Miért szeretek Sulcival dolgozni?

Mert sehol nem éreztem magam ilyen biztonságban, hogy bármit csinálhatok, akkor is elfogad.
(Énképváltó napokra járok hozzá.)
Minden alkalommal meg kell szoknom az első percekben, hogy nem kell bocsánatot kérni, ha az általánostól eltérően mozgok, létezek, fogalmazok. Minden mehet mindenhogy. És ez nem csak a látszat. Szokatlan, de elhiszem nála, hogy lehetek különböző, lehetek különös. Kezdem a nagyvilágban is megengedni magamnak, hogy elfogadjanak. A kapcsolataim alakulása feltűnő. Minden változik. Van, aki közelebb kerül, de van, hogy mindenkit távol tartok magamtól. Megtehetem. Akkor sem vagyok rossz. Figyelhetek magamra, az érzéseimet fontosnak tarthatom, nem kell megfelelnem. Akkor sem, ha a családi, társadalmi szokásrend azt várná el.
Változnak a megéléseim is. Sokkal nyugodtabb az élet. Mert megengedem magamnak azt is, amit rég nem engedtem meg, így egyre jobban észreveszem, hogy ellenállások sorát éltet(t)em dacban, elzárkózásban, kiabálásokban, miközben a világ segítője akartam lenni. Nem engedték! (nem engedtem meg, hogy ilyennek elfogadjanak.)
Szeretem, ahogy a gyerekkori traumák oldásával kikönnyebbednek, megmagyarázódnak viselkedések.
Szeretem, hogy Sulci engem lát. Szeretem, hogy ilyenkor minden apró zizzenetemre figyel, hogy ilyenkor valóban én vagyok a fontos valakinek. Ebben Sulci mester.

Ha azt szeretnéd, hogy teljes elfogadásban, bizalomban változtathass, változhass, igazán jó szívvel ajánlom. Ki fog derülni rólad is, hogy így is JÓ VAGY, de, akár mást is választhatsz. Amire vágysz, amiről azt hitted, lehetetlen. Ki fog derülni, hogy valóban SZERETHETŐ VAGY, és neked is lehetnek álmaid, és egyre közelebb léphetsz a megvalósításukhoz. Mert megengedheted magadnak!

Mit adott nekem a 4 napos Alapozó Sulcival?
Többek közt megértettem, hogy mi az: választani. És hogy akár azt is választhatom, hogy nem-et mondok. Mert az, hogy valami kötelező, és nincs választásom csak az én fejemben létezett. Az alapozó előtt. Nagy könnyebbség így élni eztán.
Több mint 15 éve számtalan kurzuson, meditáción, önfejlesztő képzésen gyűrt témák, nézőpontok ez alatt a 4 nap alatt estek le. Rengeteg Aha élményem volt. Pl., hogy a dolgokat mi tesszük azzá, amik. Maguktól nem jók vagy rosszak. Évek óta olvastam erről, de már tudom is mit jelent. Végre.
Köszönöm Sulci! És köszönöm, hogy erőmbe emeltél! Abba a békés, harmonikus teremtő erőbe, Aki valójában Vagyok! Igen leszek a csoda, Aki vagyok! Választom…

Miközben nem vártam semmit az Alapozótól, mégis, csak lesem napról napra, mennyire elképzelhetetlenül többet kaptam. Sokkal inkább tisztában vagyok a saját magam és a körülöttem élők működésével. A sok fogadalom és elvárás elengedése után lehetek az a térűr, amiben valóban bármit választhatok, hogy ki leszek. És ezt már meg is élem, nem csak felfogom. (A 3. napon már fel is mondtam – magamért.)

Mindig azt hittem, ami vagyok, az az, ami nem szeretnék lenni. Most láttam meg igazán, hogy önmagamnak lenni mekkora ajándék! És az is mekkora ajándék, hogy így mit adhatok és kaphatok én! És mennyivel könnyebb így élni.
Talán ahhoz lehetne hasonlítani, mintha 31 évig más szerepet játszottam volna végig, ami most már nem kell, választhatok mást.

Köszi Sulci! (Azt is, hogy csupa olyant kaptunk még enni is, ami valamelyikünk titkos kívánsága volt.)
Ja, örülök, hogy megválhattam vegaságomtól is. Most szembesültem vele, hogy ezt mennyire a megfelelni akarás miatt választottam eddig. Finom volt a májas!!)

Szia Sulci!
Azt hiszem van már egy “kisebb” tapasztalatom itt péntek óta  Szóval nagyon köszönöm hogy kérdeztél pénteken, mert nagyon bele voltam ragadva egy sztoriba itt, és azt tudni kell hogy ez olyasmi, amiről soha nem gondoltam volna, hogy én ilyesmit tudok máshogy kezelni, mint hogy kiborulok és szétesek és depresszióba kerülök hetekre. Na most a péntek reggeli SAP első 3 percében már úgy bőgtem, hogy nagyon, és aztán hirtelen akkora könnyedségem lett.
Addig semmilyen cselekvésbe nem mentem, csak és kizárólag a szenvedésben meg a nyomorúságban fetrengtem és a stresszben. A testem teljesen kész volt. A kezelés után egyszer csak eszembe jutott: hoppá, van egy csoport, ahol kontrollon kívüli tisztítást futtatnak, beléptem, de nem foglalkoztam vele. Most van itt az idő. Végighallgattam az első napot a 8. napon, már azóta megy a program… és nem tettem magam rosszá. Utána írtam egy barátnőmnek, akiről tudtam, hogy hozzájárulás lehet most nekem. Pár óra leforgás alatt eljutottam oda, hogy kikerültem abból a térből, hogy a sztoriba ragadva szenvedjek és azt nézzem más mit akar, és bekerültem oda, hogy ÉN mit akarok.
A könnyű nehéz érzékelés a testemmel még soha nem volt ilyen tiszta. Pontosan láttam, mi a legkönnyebb, mi a kevésbé, mi a nehéz. És választottam.
És azóta csodák történnek. Folyamatosan jönnek az éberségek arra, hogy mivel teremtettem a helyzetemet, milyen választások vezettek ide. Vera csoportjában is benne vagyok, és ott meg a megengedés és az érdekes nézőpont a téma. És rájöttem: már nem kellett érdekes nézőpontoznom aznap semmit, mert megengedésbe kerültem, és én voltam az érdekes nézőpont. Mindent is meg tudtam engedni magamnak is és a környezetemnek is. És csak ámultam. A stressz és a nehéz testi tüneteim elmúltak.
És megláttam végre: TÉNYLEG választhatok mást. Trauma dráma sztori helyett választhatom azt is, ami működik nekem, mások nézőpontja és ítélete nélkül, és választhatom azt, ami tényleg könnyű.
Szerintem ez volt az első alkalom, amikor tudatosan követtem az energiát, és bár arra nem voltam kész, hogy azt válasszam, ami a legkönnyebb, olyat választottam, amiben nehéz is van és könnyű is, és teljesen megengedésben voltam vele. Magammal. És hajlandó voltam jelen lenni tudatosan ezzel. Azt láttam meg ebből az egész drámából, amit teremtettem, hogy robotpilótából akartam még mindig működtetni az életemet és nem voltam jelen benne. Amikor jött egy nagy nyitás, egy tanfolyam, csak hagytam magam sodorni az energiákkal, mentem a facilitátor után, de közben abbahagytam, hogy kérdéseket tegyek fel magamnak és válasszak és megnézzem, hogy ez még most is igaz nekem?
Nagyon hálás vagyok Neked Sulci, hogy megmutattad magad, mert én már eddig is tudtam rólad, de valahogy nem tudtalak érzékelni igazán. Most viszont teljesen elvarázsoltál, mikor hajlandó voltál megnyílni Dain előtt a gyerekek kapcsán, és ezáltal megosztottad ezt a csodát a világgal is.
És hálás vagyok magamnak is, hogy megengedtem végre ezt a hozzájárulást az életemhez, ami te vagy a lényeddel és az energiáddal  soha ne hagyd abba, amit csinálsz, mert egy csoda! nagyon köszönöm, hogy vagy!

Vasárnapi lakoma a Nekem való testkurzus után…

Szeretem a csurgatott tojáslevest. Unokám is szereti. Ő szereti a savanyú ízeket is. Gondoltam, meglepem.
Így a vasárnapi ebédre tojáslevesekkel pirított kenyérkockákkal készültem.

Két tálba tálaltam, hogy mindenki választhasson kedvére valót. Kicsit zavart, hogy „csak” ez van, de ízlelgettem a szokatlan nekem hogyan lehet könnyebbet.

Nem gondoltam volna, hogy ez lesz:
Mindenki keresztbe, kasul nyúlkálva a két tál között szedegetett, élvezkedett.

Nem azért volt vasárnapi lakoma, mert nem futotta volna másra. Azért, mert az ízek, a választások lehetősége miatt mindenki örömmel falatozott.

Megállapítottam most is, hogy nem kell 3-4 fogás, feltétlen hús is ahhoz, hogy mindenki kedvére valót találjon. Nagyon boldog vagyok! És sokkal kevésbé fáradt!

Ennek a Kapcsolatok másképp mesterkurzusnak még vége sincs, de már úgy érzem, hogy az az ár, amibe kerül csak egy jelképes összeg, ahhoz képest, ahogy előtte ezt gondoltam. Már értem, hogy az egész Accessben ez így van, hisz mindegyik képzés sokkal többet ad, mint azt gondolnánk -1000-szeresét? Többet?

A megélésekben olvastam, hogy többen is mondták, hogy egy párnapos képzés többet ér, mint akár 10éves pszichológushoz járás. De ezt átélni, basszus, hogy valóban így van…., hát…., hát!!! Élmény!

Aha, most látom, a Bars kezelést is. Ez egy csendes kezelés, ami csendben végzi a dolgát, s mégis megváltozik az életed…. és közben akár a családodé is…

Most tisztán átjött, hogy mit jelent, hogy „van választásom”. Már nem csak beszélek majd róla, hanem megértettem, hogy valóban mindig van választásom. Eddig azt hittem, illúzióban élek, hogy az érzelmeim léte határoz meg. Aszerint döntöttem eddig, amit az érzelmeim mutatnak, de most érzem a valódi szabadságot, azt, hogy valóban én választhatok. Mindig.

Már azt is értem, miért járnak a többiek a különböző tanfolyamokra, akár ismételgetve is azokat. Mert mindegyiken mélyebbre és mélyebbre jutnak magukban, nem ugyanazt az anyagot tanulják ismételgetve. Így az is rendben van, azt is megértettem most, hogy kétévente meg kell újítani a Bars facilitátorságot. Mennyi új lehet, mennyi új energia lehet most, mint amikor például én végeztem. Leesett, megértettem, elfogadom.

Dejó, hogy megvilágosodott, hogy nem önzés az, ha magamért választok. Eddig így nem választottam magam soha, pedig a másik akár kurvára leszarta az én önmagamat nem választásomat. Huh, mától önmagamat választom önmagamért, s megfigyelem, hogyan reagálnak erre a többiek.

Most esett le a tantusz arról is, hogy mit is jelent, hogy a választásom teremt. Most jött át igazán, hogy ha ezt választom, akkor az ezt teremti, ha azt, az azt teremti. Akkor választhatok valóban magamért és most jól megfigyelem, hogy mi hova visz. Választhatok! és Újból választhatok, bármit is teremt az. Kezdem felfogni, hogy ha magamért választok, az nem azt jelenti, hogy nem felelek meg a másiknak – nem is kell megfelelnem neki/k.

Most értettem meg, hogy nem kell magam kevesebbnek éreznem az osztályaim száma, a családom története, a körülményeim miatt, nem kell lenntre tenni magam, a másikat felemelni. Felfogtam, hogy az Accessben nem a templomi maszlagokról van szó, amik korán sem a valóságról szólnak, hisz a papok, akikre fel kellene nézni sem azt élik, amiről prédikálnak.
Most fogom fel, hogy az egyetemet végzettség mögött még több definíció, még több doboz van, amiken talán még nehezebb is lehet átlátni más nézőpontokból.
Gary azt mondja, ne hidd el, amit mondok. Most nekem ez egy új fejezetet nyitott az életemben, hogy valóban, minden tekintélyre felnézés választási lehetőségeket zár el, miközben én valójában azt választhatom bármiben, ami nekem bejön…

Teljesen más szemmel nézem most az Accesst is!!! Amit most érzek, az az, hogy tudom, amit tudok! Azta!!! Azttttta! Mintha most szétrobbant volna körülöttem minden. Ez talán frecking tanfolyam, nem is Kapcsolatok másképp?

Már látom, hogy eljövök még hozzád képzésekre, mert kellenek a „basszusshátez” rádöbbenések, rácsodálkozások, élmények. Hálás vagyok Neked, és magamnak.

Köszönöm.

Kedves Sulci,
Lassan 3 hónapja – november óta használom a Sulci csoda SAP reggeleket.
Minden nap megtörténik az a jó, amit kívánok, bevonzok, bevonzunk. Londonban élek Hypnotherapist practitioner vagyok, és Positive mindset Coach.
Van egy mellékállásom egy londoni medical center fogászati klinika részén a szájsebészeten főnővérként dolgozom, és manager is vagyok ugyanitt. Felelős vagyok több fontos folyamat irányításában és ellenőrzésében.
És igen, vannak kisebb és nagyobb dolgok, amik velem is megtörténnek. Van egy új munkatárs, kissé fiatal -kezdő. És mit mondjak ? Nem könnyű a betanulás. Nagyon sok galibát okozott a hölgy már. pld ……..
1. Volt egy rendelés. Nagyon nagy értékű fogászati műszer elveszett – megkaptuk a cégtől a visszaigényelt kreditet! Eltűntnek nyilvánították és nem kellett kifizetnünk.
2. A medical osztály másik felén mintha kicserélődtek volna a munkatársak – mosolygósabbak lettek
3. Közel 8000 embert kordinálok. Nem könnyű E-mail-ben folyik a paciensekkel a kapcsolattartás. És mit mondjak még? Az e-mailen keresztül is még a legmogorvább ember is megpuhul és köszönő e-maillel fejezi ki a háláját a segítségemért.
4. A napjaim stresszmentesek, boldogabbak és vidámak.
…. nem mellesleg a fogászati székben is nyugodtabbak a paciensek. Mintha kevésbé fájna.
Tudod, hogy mindig választhatsz …. Mindig választhatok. Köszönöm, hogy vagy nekünk Sulci – valaszthatsz.com