A bántalmazás oldásnak lett jó sok eredménye. Május 1-jén elköltöztem a páromtól és kb. 2 hét múlva vettem észre, hogy megnőtt a szempillám alul-felül. Igen rácsodálkoztam. Még most sem értem, hogy mitől. Közben 8-án jártál nálunk.
Beindult az anyagi oldal. Csak úgy pörög körülöttem minden. Május 3. hetében kiröppent belőlem az anyagiak miatti szorongás. 3 hétig nem volt bevételem. Napi szinten túráztam rajta a fejemben, hogy mennyi tartalékom van, mennyi van még máshol tartalékom, az mennyire elég, lakbér, 2. havi kaució, amit júniusban kell kifizetnem. Ez egyik napról a másikra eltűnt. Jött a gondolat és kimondtam, hogy ebben a hónapban (májusban) kiadok 3 albérletet. Éééééés…… megtörtént. Május 30-án meg volt a harmadik.
Jött a gondolat, és közöltem a gyerekeimmel, hogy anyátok 2 éven belül lakást vesz. És tudom, hogy megcsinálom.
Dolgozok, de mégis úgy érzem, hogy könnyedén megy minden. Szinte bejön hozzám a lehetőség. Egy kéregető kért tőlem 1.000 Ft-ot. Végigfutott rajtam, hogy néhány perc múlva fogok 40.000 Ft-ot kapni (tartoztak nekem, úgy nézett ki, hogy nem kapom meg, de addig-addig mondogattam, míg végül rábólintottak, hogy megadják és pont akkora ígérték, hogy hozzák.) Odaadtam a kéregetőnek, aki azt mondta, hogy 1 hónap múlva megadja, hol dolgozom, hova hozza. Mondtam, hogy nem kell, szívesen adtam. Nem lepukkant hajléktalan volt, csak megszorult. Ennyit még soha nem adtam. Néhány nap múlva az egyik ügyfelem, miután megtudta, hogy otthagytam a páromat és albérletben vagyok, visszavonta az eladási megbízást mind az 5 ingatlanostól és odaadta nekem kizárólagosságra. Azt mondta, hogy ezzel segít nekem. Mondtam is neki, hogy ez az élet ajándéka. És közben vigyorogtam, mint a vadalma. Tele vagyok energiával és tenni akarással.
A zsibin leégett az egyik lángososnak a bódéja. Odalett mindene. Az egyik árus elkezdett gyűjteni neki, pont nála vásároltam, amikor elmesélte. Mondta, hogy sokan adnak pénzt, de még felszerelést, tűzhelyet is. Adtam 1.000 Ft-ot, pedig addig azt sem tudtam, hogy ott lángosos van. Ezek után jött be a harmadik albérlet. Persze előtte jó gondolat övezte. Ráéreztem valamire, rákérdeztem a tulajdonosra, ő meg bólintott rá és összejött.
Ha egy kicsit “leülök”, felkapom a fejem és biztatom magam, hogy holnap is ugyanilyen könnyedén fog történni minden. És megtörténik.
Bántalmazás-traumaoldás
A tegnapi bántalmazás oldás és klub után ma úgy ébredtem fel, hogy valami más, új lesz végérvényesen.
Ketten mentünk párommal Bántalmazás oldására.
Én voltam az első. Hol zokogtam, hol röhögtem. Hihetetlen felszabadító volt.
Visszaérkezve gondoltam csak arra, hogy vajon mit hallott a párom a másik szobában?
Vajon nem ijesztettem el?
Nem. Választotta. Ő némán engedte kifolyni életek bántalmazásfolyamát.
Milyen másképp működünk. Megdöbbentő volt.
Mindketten tonnákkal könnyebben mentünk el. Az út ehhez nagyon nagyon más volt.
Érdekes megélés. Köszi Sulci
Én nem tudtam, hogy a testem megjegyzett traumák energiáinak gyűjtőhelye.
Mindig csodálom, honnan veszi az infót Sulci, hogy gyerekkori traumáim emlékei merre laknak,
de tűpontosan hozza elő az emlékképeket, a fájdalmak, sértettségek magját.
Köszi ezt, bárhogy is csinálod, mert megdöbbentően működnek utána az oldások.
Ne hagyd ki a traumaoldást a bántalmazásoldás előtt te sem!
A Bántalmazás oldása egy nagy kifli – kis kifli formában zajlik.
Micsoda biztonságot ad a mindent is érzékelő teste. Abban a biztos ölben engedhetsz el mindent, ahol szembesülve az elengedett katyvaszokkal egy pillanatig sem érezheted magad
egyedül.
Sírtam, röhögtem közben és tudtam, hogy minden is lehetséges. Minden is rendben van.
Sokkal könnyebben mentem el.
Köszönöm
Voltam már Bántalmazás oldáson. Jó volt.
Most a Sulcis traumaoldás előtte, mintha fellazított volna minden betonfalat és még sokkal-sokkal könnyedebben mentem el.
Mi változott?
Folyamatosan veszem észre a nyomógombok eltűnését, a sértettségeim, mintha elfolytak volna.
Mintha nem a szomorúságot kell legyőznöm a napok kezdetén, hanem mosolyogva, kíváncsian várom a napot, a találkozásokat.
A Bántalmazás oldás után közvetlenül: ugyanaz vagyok, mint eddig, de mégis más, mintha 1000 évet aludtam volna… s mi lesz még ezután?
Én csak annyit szeretnék mondani, hogy köszőnöm szépen ezt az 5 napot (Alapozót, Bántalmazásoldást). Valami megváltozott. Durván.
Nem értettem igazán, miért félek a kapcsolataimban adni magad.
43 év fájdalma változott meg 3 perc alatt!!
Csak más nézőpontból mutatta meg Sulcimindazt, amiért én 43 éven keresztül haragudtam a szüleimre, miközben a legjobbat tették velem, amit akkor tehettek!
Hihetetlen boldogság volt anyu nyakába ugrani és bocsánatot kérni 43 évnyi útálatosságért.
Alapjaiban változott meg az életem. Mindenestül. Azt hiszem, a más szemlélet nagy lehetőségeket tár fel minden kapcsolatomban is. Köszönöm ezt a traumaoldást – facilitálást.