ÉNképVÁLTÓ 1-2-3

Miért szeretek Sulcival dolgozni?

Mert sehol nem éreztem magam ilyen biztonságban, hogy bármit csinálhatok, akkor is elfogad.
(Énképváltó napokra járok hozzá.)
Minden alkalommal meg kell szoknom az első percekben, hogy nem kell bocsánatot kérni, ha az általánostól eltérően mozgok, létezek, fogalmazok. Minden mehet mindenhogy. És ez nem csak a látszat. Szokatlan, de elhiszem nála, hogy lehetek különböző, lehetek különös. Kezdem a nagyvilágban is megengedni magamnak, hogy elfogadjanak. A kapcsolataim alakulása feltűnő. Minden változik. Van, aki közelebb kerül, de van, hogy mindenkit távol tartok magamtól. Megtehetem. Akkor sem vagyok rossz. Figyelhetek magamra, az érzéseimet fontosnak tarthatom, nem kell megfelelnem. Akkor sem, ha a családi, társadalmi szokásrend azt várná el.
Változnak a megéléseim is. Sokkal nyugodtabb az élet. Mert megengedem magamnak azt is, amit rég nem engedtem meg, így egyre jobban észreveszem, hogy ellenállások sorát éltet(t)em dacban, elzárkózásban, kiabálásokban, miközben a világ segítője akartam lenni. Nem engedték! (nem engedtem meg, hogy ilyennek elfogadjanak.)
Szeretem, ahogy a gyerekkori traumák oldásával kikönnyebbednek, megmagyarázódnak viselkedések.
Szeretem, hogy Sulci engem lát. Szeretem, hogy ilyenkor minden apró zizzenetemre figyel, hogy ilyenkor valóban én vagyok a fontos valakinek. Ebben Sulci mester.

Ha azt szeretnéd, hogy teljes elfogadásban, bizalomban változtathass, változhass, igazán jó szívvel ajánlom. Ki fog derülni rólad is, hogy így is JÓ VAGY, de, akár mást is választhatsz. Amire vágysz, amiről azt hitted, lehetetlen. Ki fog derülni, hogy valóban SZERETHETŐ VAGY, és neked is lehetnek álmaid, és egyre közelebb léphetsz a megvalósításukhoz. Mert megengedheted magadnak!

Énképváltó után….

Még nem úgy megy az életem, mint azt elképzeltem volna az Énképváltó előtt. De tudom jól, hogy ha nem agyalnék, már sokkal jobb is lehetne, hiszen mindig tudom, mit mondanál adott esetben aktuálisan. De agyalok és szidom érte magam, miközben jó sok eredményem van és akár büszke is lehetnék erre. De ez egyelőre a gyakorlatban nem megy. Vagy csak titokban. Magam elől is titkolom! (Ügyes vagyok, ugye?)
Mit használok? Működnek a kérdések! Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan is megvalósítható egy problémásnak tűnő ügy. Pedig igen. Kérdésekkel.
Nem gondoltam volna, hogy nem is nehéz bocsánatot kérni, ha észreveszem, hogy én viselkedek hülyén. Nem hittem, hogy változhatnak a kapcsolataim, ha a kontrollról lemondok.
Nem gondoltam, hogy jó lehet nekem.
Köszönöm!

Tele voltam sértettséggel, fájdalommal. Másból sem álltam. Egész nap arra gyúrtam, hogy észrevegyem, ki mivel akar megbántani.
Mindenki potenciális ellenség volt.
Köszi Sulci, hogy ennek vége. Mennyivel könnyebbek és vidámabbak a napjaim!
Jövök még, hogy a maradék szrt is kipucoljuk!
Nem gondoltam volna, hogy 40 év keserűségét ilyen rövid idő alatt el tudom engedni. Sokkal jobb most. Köszi az ÉNképváltót.

Énképváltó után lenni maga a csoda.
Újjászülettem. Olyan, mintha régi kígyóbőrömtől megváltam volna, s az új rám van szabva, és nem olyan, hogy mindenkinek tessen, de nekem nagyon jó benne lenni.
Kinyílt a szám, s már tanulok nemet mondani is. Nem ismernek rám.
Kiderült, hogy nem egyedül utazok, járok az utcán. Rám néznek, és ha mosolygok van még olyan is, aki visszamosolyog.
Meghallgatnak, meghallanak. Eddig többnyire meg sem próbáltam. Úgy gondoltam, nekem nem is érdemes. Úgysem. És képzeljétek, érdemes. Sőt. Sokszor izgalmas is.
Én nem gondoltam volna, hogy egy Sulci féle csattintás és megváltozhatnak a kapcsolataim, pedig úgy tűnik, így van. Olyan, mintha új családom lenne. Sok vélt barát eltűnik. De vannak újak. Azt hittem, ebben a korban ez már nem lehetséges.
Kinyílt a világ. Örülök reggelente, hogy felkelhetek.
Köszönöm.

Az ÉNKÉPVÁLTÓ után többször is eszembe jutott az, hogy, hogyan írjam le azt a megtapasztalást, amit alig tudok megfogalmazni.
Az, hogy folyamatosan tisztul a kép arról, hogy mi a dolgom a világban és ezt kíváncsian és élvezettel teszem, ez újra és újra feltöltött.
Ma már tudatos vagyok rá, hogy sokat hozzátesz ahhoz, hogy “örömszinten” élem meg a pillanatokat és az életem legyek bárhol: a buszon, a piacon, játszótéren, sportolás, vagy főzés közben.
Köszönöm Sulci, hogy már eltűntek a félelmeim, az aggodalmaim, egyszerűen csodás, ahogy könnyedségként létezem.- és mi más is lehetséges, amit elképzelni sem tudok ?

Mire volt jó az Énképváltó?
Hogy sarkából fordítsam ki az életem. És ez nehézség nélkül ment.
Milyen most? Nagyon MÁS a KÉP. Nagyon sok a boldog pillanat.
Eddig ezt mérsékelten ismertem.
Köszönöm, hogy jó magammal lenni. Hogy tudok magammal lenni úgy, hogy közben ne a többieket vizslassam, mit szólnak hozzám.
Egy szürke ködösből színes lett a képem, az életem. Szeretem ezt a magam. Jó. Sokkal élőbb. Sokkal élhetőbb.

Kedves Sulci,

Amikor leültem hozzád Énképváltóra, még nem hittem volna, hogy annyi megoldandó megbeszélni, oldani való anyaggal vagyok tele, mint amennyit 5 óra leforgása alatt kihoztál belőlem.
Valahonnan a mélyből, a segítő megérzéseid által sikerült felszínre hívni a sejtjeimbe rögzült eseményeket, képeket, amikre szinte nem is emlékeztem.
Amikor felálltam tőled, könnyű voltam, már nem is voltak fontosnak azok a problémák, amik addig azt hittem, leküzdendő akadályok. A blokkok, amik addig a tudatalattimban gátakként működtek eltűntek, feloldódtak.
Erőt kaptam a változáshoz, a változtatáshoz.
Egy dolgot biztosan megtapasztaltam, amit korábban fontosnak tartottam probléma szinten, mára már nem az. Sikerült felülemelkednem!
Köszönöm.

Kedves Sulci,

Amikor leültem hozzád ÉNképVÁLTÓra, még nem hittem volna, hogy annyi megoldandó megbeszélni, oldani való anyaggal vagyok tele, mint amennyit 5 óra leforgása alatt kihoztál belőlem.
Valahonnan a mélyből, a segítő megérzéseid által sikerült felszínre hívni a sejtjeimbe rögzült eseményeket, képeket, amikre szinte nem is emlékeztem.
Amikor felálltam tőled, könnyű voltam, már nem is voltak fontosnak azok a problémák, amik addig azt hittem, leküzdendő akadályok. A blokkok, amik addig a tudatalattimban gátakként működtek eltűntek, feloldódtak.
Erőt kaptam a változáshoz, a változtatáshoz.
Egy dolgot biztosan megtapasztaltam, amit korábban fontosnak tartottam probléma szinten, mára már nem az. Sikerült felülemelkednem!
Köszönöm.

Az ÉNképVÁLTÓ után többször is eszembe jutott az, hogy, hogyan írjam le azt a megtapasztalást, amit alig tudok megfogalmazni.

Az, hogy folyamatosan tisztul a kép arról, hogy mi a dolgom a világban és ezt kíváncsian és élvezettel teszem, ez újra és újra feltöltött. Ma már tudatos vagyok rá, hogy sokat hozzátesz ahhoz, hogy “örömszinten” élem meg a pillanatokat és az életem legyek bárhol: a buszon, a piacon, játszótéren, sportolás, vagy főzés közben.

Köszönöm Sulci, hogy már eltűntek a félelmeim, az aggodalmaim, egyszerűen csodás, ahogy könnyedségként létezem.

– és mi más is lehetséges, amit elképzelni sem tudok ?

ÉNképVÁLTÓ – Világváltó
Első nap:
Úton odafelé:
Már az 1-és villamoson, Sulcihoz menet megkezdődött a “munka”.

Többször kellett mélyeket lélegeznem, hogy a szememben gyűlő könnyek áradását megállítsam és ne folyjanak végig az arcomon.
Micsoda mélységek-magasságok, völgyek-hegyek, amiket megéltem. Volt amikor rázott a zokogás. Nem is gondoltam, hogy vannak dolgok amik mélyen érintenek, hogy vannak dolgok amik egyáltalán érintenek, azt gondoltam, hogy nem érdekes el is felejtettem vagy mégsem?
Ééééés…
Mennyi, de mennyi minden nem is az enyém, átveszem, hogy segítsek.
A megélések 90-99%-a másé.
KIÉ EZ?
KIHEZ TARTOZIK?
Úton hazafelé:
Nagyon nagy fáradtságot éreztem.
Második nap:
Úton odafelé:
Közeledve Sulcihoz a kedvem egyre derűsebb, önkéntelen mosoly az arcomon.
A második nap felhőtlenül kezdődött éreztem, hogy van terem, a világ rendben van. Aztán jöttek azok a dolgok amik még ott voltak mélyen. Egy-két testemet is megrázó sírás vagy csak megjelenő könnycsepp a szememben, fájdalom, aztán hatalmas kacagások, sóhajok, elengedés, meg Úristen. Tisztítások hatására átváltozott minden, minden amit ezalatt a két nap alatt érintettünk, átbeszéltünk (munkahely, gyerekek, párkapcsolat, szüleim, testvéreim, házfelújítás, Énidő, pénz stb). Ragyogó lett, fényes, könnyed, megjelent a tér, hatalmas tér.
Nekem ez a két nap nem is Énképváltó, hanem Világképváltó volt. Ezen a két napon igazából, ha jól belegondolok egyetlen egy dolgon “dolgoztunk” az pedig az, hogy feloldódjon, megszűnjön, elengedjem azt, hogy minden úgy jó ahogy én gondolom, ahogy én csinálom. Ezzel a hozzáállással, nézőponttal nagyon sok mindentől, lehetőségektől elzárom magam, a lehetőségeket kizárom, megfosztok másokat attól, hogy az életüket éljék illetve megoldják, amit csak ők tudnak megoldani.
Érdekes dolgok kerültek felszínre a két nap alatt, amit nem is gondoltam, hogy ez/ezek működtet/működtetnek.
Úton hazafelé:
Ragyogás, tér érzete, könnyedség, öröm megélése van velem, vagyok én.
Hálásan köszönöm neked Sulci!
Köszönöm, hogy vagy.
Millió puszi!

Az ÉNképVÁLTÓ változatlanul nagyon szuperül működik, köszike és hála, és mi lehet még ennél is jobb!
Szeretettel ölellek

ÉNképVÁLTÓ…
Amíg az ember saját tapasztalatain keresztül szemléli a világot, saját érzelmeit éli meg egy családon belül, tele van hiánnyal, sértődéssel, szomorúsággal, elkeseredéssel, kudarccal, elvárással…. Amikor rálát a családja többi tagjának tapasztalatára, érzelmeire, cselekedeteire, saját helyét, tapasztalatát, érzelmeit a megértés, a felismerés, az öröm érzése veszi át.
Milyen szerencsés ember vagyok Én!
És közben 20 évet fiatalodtam, újra tudok szívből nevetni, mosolyogni… és valahogy sokkal szebb lett a Világ. Hálás vagyok azért, mert Sulci felnyitotta a szemem. Ezzel a felismeréssel távoztam a második ÉNKÉPVÁLTÓ napon a meghitt őszinte beszélgetésekről. És előttem áll még egy nap, ahol az új ÉNem kinyílik, felszabadultan beszél a jelenről és a jövőről. Mert a múlt átírásával egy új ember lett belőlem.
Köszönöm a lehetőséget, hogy ezt megtapasztalhattam.

Két nap ÉNképVÁLTÓ annyi elengedést, változást hozott, hogy kíváncsian várom, mi mindent teremthetek még egy nap után? Elképzelni sem tudtam, hogy mennyi mindenre nézhetek rá máshonnan, ami teljesen más élethelyzeteket, kapcsolatokat hoz, mint amit eddig éltem. Azt gondoltam, az én koromban már nem változtat meg engem senki, nem alakít át semmilyen tanfolyam. Igazam volt (akkor is, ha ezt nem hívhatjuk megszokott tanfolyamnak) Nem Sulci változtatott meg, se a tanfolyam. Én magam választok nagyon másképp, mint eddig, én döbbenek meg azon, mennyire más dolgok válnak sokkal fontosabbá és mennyi mindent engedek szabadjára. Nem tudod elképzelni, mennyivel könnyebbek a napok így. Köszönöm.

Sulcinál először egy éve voltam Kapcsolatok másképp kurzuson. Már előtte pár hónappal ellezdőttek a változások, pedig még nem is tudtam (tudatosan), hogy menni fogok hozzá.

Hatalmas változást indított az életemben, a nihili világom egyszer csak kinyílt. Elkezdtem saját vállalkozáson gondolkodni, sok új emberrel és lehetőséggel találkoztam, amire valójában régóta vágytam.
Azóta folyamatos részt vettem a foglalkozásain, klubokon, SAP reggeleken.
Nagyon sokat segítettek nekem.

Majd pár hete ismét elmentem hozzá Énképváltó tanfolyamra.

Természetesen most is hónapokkal előtte elkezdődtek a változások. Már élem a vállalkozói létet, ami nagy örömmel tölt el. Sokmindent leraktam ez az egy év alatt, ami eddig semmilyen módszerrel nem sikerült.

Anyukámmal a kapcsolatom mindig hideg volt. Nem voltunk rosszban, de hiányzott valami. Most alig várom, hogy beszélhessünk, ölelhessem.

Sokkal könnyedebb, szabadabb vagyok.

Örülök, hogy rátaláltam Sulcira. Igazán kedves, lelkiismeretes, mindent megtesz, hogy elindítson a változás útján. Mindig számíthatok rá.

Énképváltó után lenni maga a csoda.
Újjászülettem. Olyan, mintha régi kígyóbőrömtől megváltam volna, s az új rám van szabva, és nem olyan, hogy mindenkinek tessen, de nekem nagyon jó benne lenni.
Kinyílt a szám, s már tanulok nemet mondani is. Nem ismernek rám.
Kiderült, hogy nem egyedül utazok, járok az utcán. Rám néznek, és ha mosolygok van még olyan is, aki visszamosolyog.
Meghallgatnak, meghallanak. Eddig többnyire meg sem próbáltam. Úgy gondoltam, nekem nem is érdemes. Úgysem. És képzeljétek, érdemes. Sőt. Sokszor izgalmas is.
Én nem gondoltam volna, hogy egy Sulci féle csattintás, és megváltozhatnak a kapcsolataim, pedig úgy tűnik, így van. Olyan, mintha új családom lenne. Sok vélt barát eltűnik. De vannak újak. Azt hittem, ebben a korban ez már nem lehetséges.
Kinyílt a világ. Örülök reggelente, hogy felkelhetek.
Köszönöm.

Énképváltó előtt Sulci mondta, ne csináljak délutánra programot.
Menj hozzá. Nagyon megéri. Átalakul az életed. De Te tényleg add meg magadnak az egész napot.
Én nem gondoltam, hogy ilyen fáradt lehetek 5 óra után.
Az együtt töltött 5 óra mintha 100 lenne. Hihetetlen, mi minden változik, alakul át szinte minden percben. Teljes újraprogramozás. Az új program még furcsa. Rám van szabva. Ez szokatlan.
A visszajelzések jönnek. Többen is megkérdezték, mi történt velem. Nekik is feltűnt.
Mi lesz még ebből? Várom.

Mindenem megvolt. Mindenem megvan. Van jó munkám, van elég pénzem, van családom. Akár boldog is lehetnék. Elértem mindent, amit megterveztem gyerekkoromban, amit megterveztek és elvártak a szüleim. Akár boldog is lehettem volna. Szép a feleségem, édesek, értelmesek a gyerekeim.
Valami mégsem stimmelt. Valami hiányzott.
Már nem akartam senkihez fordulni, hiszen nem volt igazi bajom, mint a többieknek körülöttem. Csak nem tudtam megélni, átélni, átérezni, úgy igazán átadni magam az örömnek. A felszínen minden szépnek látszott, alatta meg csupa még vérző, vagy szivárgó, imitt-amott gennyesedő seb voltam.
Máig sem tudom, miért hagytam magam, mi engedte, hogy elmenjek Sulcihoz egy Énképváltóra. Elmentem.
Jól tettem, mert nem kibeszélő show volt nála, amire nagyon nem vágytam. Azon már túl voltam többször is.
Gyerekkori traumák, emlékek nyomait törölve óráról órára egyre több lett a levegőm. Köhögtem, büfögtem, sóhajtoztam és jókat röhögtem magamon. A morgós énem kezdett vigyorivá, már csaknem pimasszá válni. Furcsa voltam magamnak. Új volt minden máshonnan is nézve, máshonnan is látva. Új volt, ahogy viszonyultak hozzám a kollégáim, a gyerekeim, a párom. Még anyámmal is változott a kapcsolatom.
Hálás vagyok neki és főleg magamnak, hogy át tudtam lépni a nemmozdulás küszöbét. Megérte.
Más a világ!

Énképváltó – énképváltó – énképváltó…..
Még folytathatnám. Mindig más hangsúllyal, intonációval, mert az talán többet árulna el abból, amit megéltem, mint bármi, amit le tudok írni. Mert kevés rá a szó. Neeeeem. Nem imádtam minden pillanatát. Bőgtem, röhögtem, röhögve bőgtem és tomboltam volna ezerrel és szelíden megültem…
Nem gondoltam előtte, hogy 5 óra így lecsendesít. És meglepődtem a másnap reggeli intenzív kezdésen. ami belesimult a nap végére a végtelenbe.
Valahogy közben megváltozott kinn a világ. Mások szóltak máshogy hozzám, mások ültek mellém. Valahogy olyanok, akikről épp előtte mondtam el, hogy nincsenek az életemben. Lehetséges, hogy voltak, csak nem volt rájuk szemem?
Sok helyütt jártam már. Sok mindent kipróbáltam. És most ez a kendőzetlen őszinteség mást terem.
Összefésül. Megerősít. S minden eddigi segítő is megkapja a helyét. Mindenki tanítása most megtartó segítség abban, hogy magam lépjek tovább. Nem akarok elbújni magam elől. Még a tükör sem ellenség, pedig igen rég néztem bele.
Furcsa. De jó.
Két nap volt. Izgalmas. Fordulatokkal teli.
Folytatom. Ki mindenki is lehetek ezek után? Ki mindenki lehetek a traumáim, a fogadalmaim nélkül?
Most az az érzésem, hogy a Földön és a csillagok között is megvan a helyem.

Sok minden történt a kétnapos Énképváltóm óta. Eljött az idő, hogy megnézzem a képzés felvételét. Tudom, hogy általában csak a hangfelvételt küldöd el, de most sokat adtak a zoom képei. Elveszett ember voltam az elején és szörnyű volt látni azt, aki ezt a képzést elkezdte veled. De láttam, hogy oldásról oldásra, felismerésekről felismerésekre, engedek el, engedek fel – „javulok”. Tegnap este a Dain ugyanarról beszélt, mint te. Nagyon jó volt, ahogy visszaköszöntek a szavaid, a kérdéseid, kicsit fel is frissített engem. Nagyon hálás vagyok neked Sulci, köszönöm.

Oh, Sulci! Olyan más az élet az Énképváltó után!
Tudok nem nyomulni, tudok nem aggodalmaskodni! Ismerkedek a türelem működtetésével. És furcsa mód azonnal megvan az eddigitől alapjaiban más visszajelzés.
A párom is gyűjti a pénzt az ő Énképváltójára. Azt mondja, ezért valóban megéri kiadni, látványos a változásom – csak 2 nap – pár óra és mennyi minden más. (Előtte nem hitt benne!!)
Minden nap történik valami jó. Nem győzök örülni. Köszönöm. Folytatjuk.

Azért is szeretem a Sulcit, mert mikor lekanyarodnék, elkezdem működtetni a régi hülyeségemet, akkor Ő olyan, mint egy útjelző, visszaterelem engem. Van. Akkor, amikor jó, hogy van.
Az Énképváltó óta bátrabban hallgatok a belső hangomra! Pontosabban merek a megérzéseimnek hinni, ami eddig szelektív volt. Az üzletben kétségek nélkül éreztem és hallgattam rá, de a magánéletben nem. Kevésnek éreztem magamat.
Sulci megadta a hitet, hogy merjek hinni önmagamnak, önmagamban, mert az a hang odabent jót súg!

Kedves Sulci,
Az Énképváltó óta annyi régi és új dolgot ismerek el magamból.
Más az élet, mióta nem lúzerként élem magamat sajnálva.
Nem bizonygatok nap, mint nap. Így sokkal könnyebb.

…. kolléganőmmel pont beszéltük, hogy olyan szarul megy, egyre rosszabb a cég, az adosságunk most már sok millió. Megérte ez a sok pénz: Énképváltó, Bars, lányom nem hajlandó kezelni, én sem csinálom, megérte ez?
És akkor egyszerre mondtuk, hogy igen. Sokkal vidámabb vagyok, kevésbé húzom fel magam. Ha parasztok velem: legyen az család, bárki, higgadtan kezelem, nem veszem magamra.
A legfontosabb pedig, hogy a belső kommunikációm pozitívabb. Kevesebbszer félek és pozitívabban beszélek magammal. Kevesebb a félelem. Aztán puff, van, mikor jön egy ilyen, és minden úgy tűnik, oda… de nem.

Miért szeretek Sulcival dolgozni?

Sulciiii! Szerintem rájöttem. Pár napja írtam a kolléganőmnek: szerinted megérte ezt a sok pénzt kifizetnem Sulcinak az ÉNképVÁLTÓra? Nem volt kár belém? Majd, ahogy elküldtem, rögtön jött a válasz, hogy most olyan jó odabent. Nem aggodom annyit, pozitivabb sokkal sokkal a kommunikációm. Egyszerre írtunk. Ő is ezt írta, hogy nagyonis megérte. (néha tudod, mikor minden szar, tényleg úgy érzem, kár belém – hajlandó vagyok ezt elengedni.) Nagyon jokat írt: hogy 6 éve ismer és végre elkezdtem kiállni magamért minden platformon, látja a változást és megérte.
Hajlandó vagyok megengedni magamnak a felhőtlen boldogságot és bőséget.

ÉNképVÁLTÓ után….

Még nem úgy megy az életem, mint azt elképzeltem volna az ÉNképVÁLTÓ előtt. De tudom jól, hogy ha nem agyalnék, már sokkal jobb is lehetne, hiszen mindig tudom, mit mondanál adott esetben aktuálisan. De agyalok és szidom érte magam, miközben jó sok eredményem van és akár büszke is lehetnék erre. De ez egyelőre a gyakorlatban nem megy. Vagy csak titokban. Magam elől is titkolom! (Ügyes vagyok, ugye?)
Mit használok? Működnek a kérdések! Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan is megvalósítható egy problémásnak tűnő ügy. Pedig igen. Kérdésekkel.
Nem gondoltam volna, hogy nem is nehéz bocsánatot kérni, ha észreveszem, hogy én viselkedek hülyén. Nem hittem, hogy változhatnak a kapcsolataim, ha a kontrollról lemondok.
Nem gondoltam, hogy jó lehet nekem.
Köszönöm!

Látszólag mindenem megvolt: jól fizető munkám. Büszke lehetett rám a családom. Sikeres napjaim. Csak, ha egy nap nem volt siker, akkor már kudarcként éltem meg.
Jó társasághoz tartoztam. Látszólag jól éreztem magam. Sportoltam, hogy a testem is egészséges legyen. Nem akármilyen emberekkel teniszeztem. Ha akartam, voltak körülöttem nők is. Megengedhettem magamnak.
Nem azért mentem múzeumba, mert érdekelt, csak azért, hogy tudjak majd értekezni a látottakról.
Közben nem tartoztam igazán senkihez.
Főleg magammal nem voltam jóban akkor sem, ha kilóim száma, ruháim márkái, nyaralásom helyszínei mind jól hangzottak. Mosolyogtam sokat. Látszólag.
KÖSZÖNÖM a KI-, a FEL-, a MEGszbadításomat az elvárásoktól, az ítéletektől (amikre látszólag nem adtam). Köszönöm, hogy megtaláltuk azt a pillanatot, amikor gyerekként megfogadtam, hogy csak így, mindenkinek megfelelve, (látszólag)tökéletes életet élve élhetek, különben kudarc az élet.
Az ÉNKÉPVÁLTÓ óta nem értem, mi történt. Megtalálnak régi barátok, felhívnak eltűnt ismerősök, és már más stílusú ruhákban is jól érzem magam. Kihagytam pár tenisz edzést, de többször voltam már csak úgy lenézni egy hegy tetejéről és csinálni ott egyedül a semmit. Nagyon furcsa. Kíváncsian várom a változásokat. Nyitott vagyok.
Néha megdöbbenek magamtól. Még szokom a változásokat. Jót mosolygok magamban a körülöttem lévők értetlen csodálkozásán.

Régi szokások rabja családba születtem, s azt gondoltam, nem változtathatok. Meg akartam felelni mindenkinek is. A férjem családjának más volt fontos. Én őrlődtem. Hálás vagyok, hogy napról napra, hétről hétre veszem észre, mi mindent csináltam (csinálok) ellenállásból, mit megfelelni akarásból, mi minden nem engedte, hogy könnyedén, szabadon, lazán éljek.
Szépen lassan alakulnak át a dolgok. Már néhány kötelező járatot átváltoztattunk, már nem kell minden hétvégén megjelennünk ebédre szüleinknél, már nem minden nap főzök, már van, hogy elmegyünk, van, hogy rendelünk.
Már nem kell a gyerekemnek kitűnőnek lennie, kiderült, hogy nem dől össze a világ, ha nem csak ötöse van.
Így sokkal vidámabbak a napjaink. És még mennyi minden változott! Valóban kellett a 3 nap ÉNképváltó ehhez a nagy változásözönhöz.

Jövök majd mesélni, és lépni egy következőt!

Ahhoz, hogy elhiggyem, hogy jó anya vagyok, nagyon önfeláldozó életet éltem -megfelelve és ellenállva is a családi mintának. Ez avval is járt, hogy két és fél évig nem aludtam, mert egy jó anya a végtelenségig szoptat, bármennyire kimerül közben a fáradtságtól, nem alvástól. (Engem 1 hétig szoptatott anyám).
Köszi, hogy az Énképváltón elengedtük mindazt, ami miatt folytattam a családi mártír női mintát. Kezdem kialudni magam és sokkal felszabadultabb a lányom is! És végigalussza az éjszakát.

Szia Sulci! Mertem munkahelyet váltani annak ellenére, hogy a körülöttem lévők mind ellenezték azt. Még nem tudom, milyen lesz, DE végre azt választottam, amit én szerettem volna. Végre bízok magamban, végre nem akarok megfelelni, végre jól érzem magam a bőrömben. Nem gondoltam volna, hogy ehhez akár 4,5 óra –1 napos Énképváltó elég.

Tele voltam sértettséggel, fájdalommal. Másból sem álltam. Egész nap arra gyúrtam, hogy észrevegyem, ki mivel akar megbántani. Mindenki potenciális ellenség volt.
Köszi Sulci, hogy ennek vége. Mennyivel könnyebbek és vidámabbak a napjaim!
Jövök még, hogy a maradék szrt is kipucoljuk!
Nem gondoltam volna, hogy 40 év keserűségét ilyen rövid idő alatt el tudom engedni. Sokkal jobb most. Köszi az ÉNképVÁLTÓt.