Régóta járok Sulcihoz kezelésekre. Pánikbetegségekkel kezdtem.
Sötét lakásban éltem, állandó üldözési mániával küzködtem. Mindig mindenért én voltam a hibás gondolataimban.
Nagyon fárasztó volt minden nap, minden perc, minden kommunikáció.
Jó sok eszközt ismételgetett Sulci, míg a hawaii családtérkép macijainak segítségével, meg minden mással eljutottunk oda, hogy felfogjam, bennem állandóan egy egész csapat ember érzése működik.
Látszólag nekem hiányzott valami, engem bántottak, de szépen lassan megszoktam, hogy használjam az Access eszközeit: főleg a Kihez tartozikot.
Egyre többször ismertem fel, hogy nem az enyém egy-egy érzés, egyre több nap volt jó.
Most felújítottam a lakásom sok részét, Új ablakomon felhúzható a redőny. Világos lett, és kitárult a világ.
Elkezdtem foglalkozni magammal. Masszázsokra járni, sőt még egy kondi teremmel is megpróbálkoztam. Az még túl nagy kihívás.
Magamnál még nem mindent látok azonnal, de másoknál annyi mindent igen.
Mosolyogva nézek magamra, amikor nem jut eszembe, hogy minden is csak rajtam múlik…
Milyen szuper dolog lenne, ha mindezt mindannyian tudnánk.
Mi minden alakulna nagyon másként.
Óriási a változás. Elismerem. És annyi mindenre jövök rá nap mint nap.
Sosem hittem volna. Néha visszazuhanok, de már oda nem tudok.
Köszönöm!