Drága Sulci!
Találkozásunk után hetek teltek el és nem történt semmi. Gondoltam is, na bakker, egy csomó pénzt áldoztam egy nem működő dologra (nem először az életemben).
Aztán egyik reggel, pontosabban korán hajnalban olyan frissen, nyugalommal testemben-lelkemben, vidáman és energikusan ébredtem, h ki is pattantam az ágyból, tettem-vettem önfeledten, amíg a családom aludt. Nem rettegtem előre, h ki milyen reggelit, teát, kakaót, stb-t kér, ki melyik ruhát akarja/ nem akarja felvenni, kire kell rászólni, h igyekezzen, nehogy elkéssen és így tovább… Totál könnyen és lazán ment a reggeli rutin, szinte táncolva közlekedtem közöttük. A nap további része is totál laza volt, nem feszültem rá semmire. Olyan volt az irodában dolgozni, mintha szinte az első napom lett volna. Vidám kíváncsisággal éltem meg az órákat, feladatokat, könnyedén jött mindenre a megoldás. Még olyanra is, ami nem is az én feladatom, munkám amúgy, csak hangosan beszélgettek róla mások, nekem meg beugrott egy optimális lehetőség rá és vázolva azt nekik, felragyogtak, megkönnyebbültek. De ez csak egy- egy példa volt a közelmúltból. Alapjaiban változott minden az életemben. Újra élvezem az ételeket például. Tervezem, szervezem hozzá a bevásárlást, új recepteket keresek, sütök, főzök ismét, persze a család legnagyobb örömére. Idén nem kínlódtam hetekig, h kit milyen ajándékkal lepjek meg karácsonykor, mert jobbnál jobb ötleteim támadtak, gyakorlatilag szűkítenem kellett inkább a kört, mert eltúlozni sem szerettem volna. De így legalább van a tarsolyomban pár dolog a közelgő szülinapokra. Szóval Sulci, ÉLEK!! Mert ez ÍGY élet! Végre nem túlélem a napokat, hanem megélem, élvezem! Visszatért a humorom, rengeteget nevetünk. Már olyan dolgokon is simán mosolygok és legyintek egyet, amitől korábban idegbajos lettem és egyszerre futottam rágyújtani. Azért túlzásba nem esek, képes vagyok továbbra is mérgelődni, felhúzni magam, de ezek a szituk már nem rontják el a napomat totál. Nem kínlódok miattuk órákon át. Sokkal gyorsabban megoldom vagy elengedem, ha rajtam kívül álló. Egyszerűen csak közlöm vele: Hess pi…ba!
Nagylányom (14 éves hisztis/ morgós/ elégedetlen kamasz) meg is jegyezte, mitől vagyok ilyen laza mostanában?! Mert, ha szedek valami cuccot, közben adhatnék neki is, mert az ő élete bizony nagyon nehéz. Aha, persze …Na, ekkor lépett be az ő életébe is a Bars. Addig nem érdekelte, hókuszpókusznak tartotta. Most kéri rendszeresen és naná, h nála is működik. Imádom, ahogy kinyílt, irányítja az életét, látja a lehetőségeit. Sorolhatnám még neked a többi lányom és a férjemmel történt változásokat is, de így is hosszabb lett a levelem, mint terveztem.
Hálás vagyok érted! Hálás vagyok magamnak, h rád találtam! Nem tudom, h a Kapcsolatok másképp kurzus, a SOP/SAP (azt sem tudom, melyikkel varázsoltál rajtam ) vagy a Bars képzésünk teremtette ezt nálam, de asszem nem is számít. Megszűnt a fizikálisan is fojtogató valami a torkomban, nem nyomja az a nehéz valami a mellkasomat és nincs görcsben a gyomrom. Egyszerűen elillant mindez egyik napról a másikra. Köszönöm!!! Mindig az életem része leszel, most is érezlek, ahogy írok neked. Tudom, hogy fülig ér a szád és “borsózik” a bőröd.
Nagy változások mennek végbe az életemben és megállíthatatlan vagyok. Mindig van tovább, van hova fejlődni. Én ezt már táncolva, nevetgélve teszem és örülök, h már nem az lényeg, h ami sikerült, azt kipipálom. Tudom, h ami érkezik hozzám, az már egy kész csomag, nekem csak ki kell bontanom. Kvázi ajándékok, és nincs mindegyik 28 celluxszal leragasztva. A többsége papírtáskában érkezik és simán csak kiveszem és megköszönöm.
Puszillak Sulci
