Az Alapozó képzésre nagyon stresszesen érkeztem, mivel egy új munkahelyen kezdtem és ott úgy éreztem, hogy teljesen idegileg kikészítenek.

Az első nap legnagyobb ajándéka, hogy el tudtam minden rossz érzést és a stresszt engedni a hellyel és az új kollégákkal kapcsolatosan. Felismertem, hogy én hol gabalyodtam bele ebbe a helyzetbe és hogy hogyan lehet másképp tenni és ránézni erre az egészre. Valamint megerősítést kaptam abban, hogy nekem az Accessben helyem van facilitátorként és elkezdtem újra elköteleződni ennek az egész módszernek. Újra a könnyebbé tevő eszközöket használva másnapra elkezdtem könnyebbé válni és megengedőbbé.

A saját érzékenységem, ami miatt annyit bántottam magam elkezdtem elfogadni és ráláttam arra, hogy valóban mennyi minden, amit nem engedtem el, nem is az enyém volt, már nem bántottam magam.

A negyedik nap végére feladtam azt, hogy kifogásokat keressek arra, hogy valami miért nem működik és most újra elkezdek kérdezni, ahelyett, hogy belemennék ítéletekbe és fixnézőpontokba. Rájöttem, hogy mennyi helyen nem a saját életemet éltem, hanem másokét, ez is a helyére került. Végre önmagam vagyok és a saját életemet élem. Örömmel vágok neki az új játékos életemnek.

A hazaérkeztem érzés, béke és nyugalom lett úrrá rajtam azon túl, hogy tudom, többé semmi sem lehetetlen. Elkezdtem elismerni önmagam és a ragyogásom. Megengedem a ragyogásom. Ma amikor bementem dolgozni megkérdezte a kolléganőm, hogy mi történt velem, mert annyira más vagyok, annyira kedves és más a hangom is. Már nem akarok felmondani, miközben még a héten elején gondolkodtam. Éber vagyok arra, hogy meddig járul még hozzá a hely az én életemhez és engedem.