Van egy olyan érdekes nézőpontom, hogy el kéne menned a következő 7lépésre. Én az előzőn voltam. Hazafelé menet született ez a kis szösszenet. Ezt hozta ki belőlem Sulci:)

Hajlandó lennél ránézni arra a csodára, aki valójában vagy? Sulci volt a tükör. Azt láttam a szemében, amit én eddig nem tudtam meglátni magamban. Néha talán meg-megvillant valami belőle, de én nem akartam látni. Most is menekültem volna, de ő ott volt és kitartóan sugározta felém azt a varázslatot, amit bennem látott. Nem erőltetett semmit, nem sürgetett, csak tükör volt. Nem, nem az ami otthon van, vagy ami a próbafülkében, hanem az én valóságom tükre. Azt mutatta, ami valójában vagyok. Már nem akarok menekülni. Vagyok, aki vagyok. A létezésemmel, a megengedésemmel, a varázslatommal nyitom a teret, a csodának ami Te vagy, ha választod. Igen, hatással vagyok a világra, élettel töltöm meg a teret, ami körbevesz. Hogy észreveszed-e, vagy nem, az a Te dolgod. És az is, hogy választod-e a csodát, ami vagy. Mikor vagy önmagad?
Fedezd fel Te is a saját csodádat, bármi is legyen az. Fedezd fel azzal, aki neked hozzájárulás. Nekem most Sulci volt.
Köszönöm. Hálás vagyok mindenkinek, aki ott volt, legfőképpen magamnak, hogy választottam.