Szia kedves Sulci, hálásan köszönöm a tegnapi napot. Amikor ezt leírom már az öröm és megkönnyebbülés könnyei indultak meg. Köszönöm az éberségét, hogy bár nem facilitálásra mentem, ráéreztél, az most nagyobb hozzájárulás lehet.
Mindent nem is tudok szavakba önteni. Én magamtól nem kértem volna a facilitálást. Emögött pedig nézőpontok, félelmek mi más voltak. Mindig is érzékeltem titkokat, amikre nem voltam hajlandó ránézni. Mert mi is lehetne az? És ez az én eddigi valóságomon túlontúli volt, ami tegnap feljött. Azt érzékelem valami megváltozott.
Ma újra kerek a világom ott a belső mosoly. Én most ettől is körbeölelném a világot és azt “súgják” mi van, ha lehetne több is ? És hogy kérem, választom-e,az tudom, hogy rajtam múlik.
És mi van, ha már most választottam is?
Szóval köszönöm