Ennek a Kapcsolatok másképp mesterkurzusnak még vége sincs, de már úgy érzem, hogy az az ár, amibe kerül csak egy jelképes összeg, ahhoz képest, ahogy előtte ezt gondoltam. Már értem, hogy az egész Accessben ez így van, hisz mindegyik képzés sokkal többet ad, mint azt gondolnánk -1000-szeresét? Többet?
A megélésekben olvastam, hogy többen is mondták, hogy egy párnapos képzés többet ér, mint akár 10éves pszichológushoz járás. De ezt átélni, basszus, hogy valóban így van…., hát…., hát!!! Élmény!
Aha, most látom, a Bars kezelést is. Ez egy csendes kezelés, ami csendben végzi a dolgát, s mégis megváltozik az életed…. és közben akár a családodé is…
Most tisztán átjött, hogy mit jelent, hogy „van választásom”. Már nem csak beszélek majd róla, hanem megértettem, hogy valóban mindig van választásom. Eddig azt hittem, illúzióban élek, hogy az érzelmeim léte határoz meg. Aszerint döntöttem eddig, amit az érzelmeim mutatnak, de most érzem a valódi szabadságot, azt, hogy valóban én választhatok. Mindig.
Már azt is értem, miért járnak a többiek a különböző tanfolyamokra, akár ismételgetve is azokat. Mert mindegyiken mélyebbre és mélyebbre jutnak magukban, nem ugyanazt az anyagot tanulják ismételgetve. Így az is rendben van, azt is megértettem most, hogy kétévente meg kell újítani a Bars facilitátorságot. Mennyi új lehet, mennyi új energia lehet most, mint amikor például én végeztem. Leesett, megértettem, elfogadom.
Dejó, hogy megvilágosodott, hogy nem önzés az, ha magamért választok. Eddig így nem választottam magam soha, pedig a másik akár kurvára leszarta az én önmagamat nem választásomat. Huh, mától önmagamat választom önmagamért, s megfigyelem, hogyan reagálnak erre a többiek.
Most esett le a tantusz arról is, hogy mit is jelent, hogy a választásom teremt. Most jött át igazán, hogy ha ezt választom, akkor az ezt teremti, ha azt, az azt teremti. Akkor választhatok valóban magamért és most jól megfigyelem, hogy mi hova visz. Választhatok! és Újból választhatok, bármit is teremt az. Kezdem felfogni, hogy ha magamért választok, az nem azt jelenti, hogy nem felelek meg a másiknak – nem is kell megfelelnem neki/k.
Most értettem meg, hogy nem kell magam kevesebbnek éreznem az osztályaim száma, a családom története, a körülményeim miatt, nem kell lenntre tenni magam, a másikat felemelni. Felfogtam, hogy az Accessben nem a templomi maszlagokról van szó, amik korán sem a valóságról szólnak, hisz a papok, akikre fel kellene nézni sem azt élik, amiről prédikálnak.
Most fogom fel, hogy az egyetemet végzettség mögött még több definíció, még több doboz van, amiken talán még nehezebb is lehet átlátni más nézőpontokból.
Gary azt mondja, ne hidd el, amit mondok. Most nekem ez egy új fejezetet nyitott az életemben, hogy valóban, minden tekintélyre felnézés választási lehetőségeket zár el, miközben én valójában azt választhatom bármiben, ami nekem bejön…
Teljesen más szemmel nézem most az Accesst is!!! Amit most érzek, az az, hogy tudom, amit tudok! Azta!!! Azttttta! Mintha most szétrobbant volna körülöttem minden. Ez talán frecking tanfolyam, nem is Kapcsolatok másképp?
Már látom, hogy eljövök még hozzád képzésekre, mert kellenek a „basszusshátez” rádöbbenések, rácsodálkozások, élmények. Hálás vagyok Neked, és magamnak.
Köszönöm.