Tegnap ültem a parkban, ahová évente csak egyszer járok. Szeretek ott várakozni, ücsörögni. Dátumhoz kötve teszem ezt évről évre. Elgondolkoztam, mi történt a tavalyi ottlétem óta!
Sulci! Hihetetlen hálával gondoltam Rád, hisz életem talán egyik legjobb döntése volt a Kapcsolatok másképp mesterkurzus választása.
Annyira, de annyira másképp gondolok a már elmentekre, annyival másképp vártam az éves -korábban nem kívánt találkozásokat, annyival könnyedebb minden is! És mindezt, ha nem ücsörgök, morfondírozok, észre sem vettem volna, mert annyira természetesen simán változnak, alakulnak át a kapcsolataim. Mindennel. A pénzzel, az ételekkel is; vettem új ruhákat azóta – új színűeket. És szeretem viselni őket. Tavaly még igen jól tudtam, mi állhat jól, s el nem tértem volna a megszokástól.
Vége a vegaságomnak is. No nem mindig, de amikor megtetszik valamilyen hús, akkor jöhet. A sertéshús továbbra sem kedvenc, nem is választom, de csirkét egyre többet eszem. Vele elment valamiféle felsőbbrendűségi hiedelemszerű is.
Ültem és morfondíroztam. hogy változna meg a világ, ha jó sokan átalakítanánk a megszokott, elfogadott, rég megkövetelt működés-dobozainkat és választanánk ezt a szabad-ságot.
Minden nap is örülök, hogy választottam.
Köszönöm, köszönlek.