Vasárnapi lakoma a Nekem való testkurzus után…

Szeretem a csurgatott tojáslevest. Unokám is szereti. Ő szereti a savanyú ízeket is. Gondoltam, meglepem.
Így a vasárnapi ebédre tojáslevesekkel pirított kenyérkockákkal készültem.

Két tálba tálaltam, hogy mindenki választhasson kedvére valót. Kicsit zavart, hogy „csak” ez van, de ízlelgettem a szokatlan nekem hogyan lehet könnyebbet.

Nem gondoltam volna, hogy ez lesz:
Mindenki keresztbe, kasul nyúlkálva a két tál között szedegetett, élvezkedett.

Nem azért volt vasárnapi lakoma, mert nem futotta volna másra. Azért, mert az ízek, a választások lehetősége miatt mindenki örömmel falatozott.

Megállapítottam most is, hogy nem kell 3-4 fogás, feltétlen hús is ahhoz, hogy mindenki kedvére valót találjon. Nagyon boldog vagyok! És sokkal kevésbé fáradt!