Szia Sulci!
Azt hiszem van már egy “kisebb” tapasztalatom itt péntek óta  Szóval nagyon köszönöm hogy kérdeztél pénteken, mert nagyon bele voltam ragadva egy sztoriba itt, és azt tudni kell hogy ez olyasmi, amiről soha nem gondoltam volna, hogy én ilyesmit tudok máshogy kezelni, mint hogy kiborulok és szétesek és depresszióba kerülök hetekre. Na most a péntek reggeli SAP első 3 percében már úgy bőgtem, hogy nagyon, és aztán hirtelen akkora könnyedségem lett.
Addig semmilyen cselekvésbe nem mentem, csak és kizárólag a szenvedésben meg a nyomorúságban fetrengtem és a stresszben. A testem teljesen kész volt. A kezelés után egyszer csak eszembe jutott: hoppá, van egy csoport, ahol kontrollon kívüli tisztítást futtatnak, beléptem, de nem foglalkoztam vele. Most van itt az idő. Végighallgattam az első napot a 8. napon, már azóta megy a program… és nem tettem magam rosszá. Utána írtam egy barátnőmnek, akiről tudtam, hogy hozzájárulás lehet most nekem. Pár óra leforgás alatt eljutottam oda, hogy kikerültem abból a térből, hogy a sztoriba ragadva szenvedjek és azt nézzem más mit akar, és bekerültem oda, hogy ÉN mit akarok.
A könnyű nehéz érzékelés a testemmel még soha nem volt ilyen tiszta. Pontosan láttam, mi a legkönnyebb, mi a kevésbé, mi a nehéz. És választottam.
És azóta csodák történnek. Folyamatosan jönnek az éberségek arra, hogy mivel teremtettem a helyzetemet, milyen választások vezettek ide. Vera csoportjában is benne vagyok, és ott meg a megengedés és az érdekes nézőpont a téma. És rájöttem: már nem kellett érdekes nézőpontoznom aznap semmit, mert megengedésbe kerültem, és én voltam az érdekes nézőpont. Mindent is meg tudtam engedni magamnak is és a környezetemnek is. És csak ámultam. A stressz és a nehéz testi tüneteim elmúltak.
És megláttam végre: TÉNYLEG választhatok mást. Trauma dráma sztori helyett választhatom azt is, ami működik nekem, mások nézőpontja és ítélete nélkül, és választhatom azt, ami tényleg könnyű.
Szerintem ez volt az első alkalom, amikor tudatosan követtem az energiát, és bár arra nem voltam kész, hogy azt válasszam, ami a legkönnyebb, olyat választottam, amiben nehéz is van és könnyű is, és teljesen megengedésben voltam vele. Magammal. És hajlandó voltam jelen lenni tudatosan ezzel. Azt láttam meg ebből az egész drámából, amit teremtettem, hogy robotpilótából akartam még mindig működtetni az életemet és nem voltam jelen benne. Amikor jött egy nagy nyitás, egy tanfolyam, csak hagytam magam sodorni az energiákkal, mentem a facilitátor után, de közben abbahagytam, hogy kérdéseket tegyek fel magamnak és válasszak és megnézzem, hogy ez még most is igaz nekem?
Nagyon hálás vagyok Neked Sulci, hogy megmutattad magad, mert én már eddig is tudtam rólad, de valahogy nem tudtalak érzékelni igazán. Most viszont teljesen elvarázsoltál, mikor hajlandó voltál megnyílni Dain előtt a gyerekek kapcsán, és ezáltal megosztottad ezt a csodát a világgal is.
És hálás vagyok magamnak is, hogy megengedtem végre ezt a hozzájárulást az életemhez, ami te vagy a lényeddel és az energiáddal  soha ne hagyd abba, amit csinálsz, mert egy csoda! nagyon köszönöm, hogy vagy!