Sulci Drága!

Köszönöm a november közepi meghívásod!
Azóta függővé váltam
A februárira ma, mielőtt írom Neked ezeket a sorokat, utaltam. Elvileg még a héten meg kell érkeznie

Az újév első napján este volt az idei első SAP találkozónk.
Akkor is, mint oly sokszor máskor, kérted, engedjük el a sorompóinkat.
Érdekes módon az otthoni, Tisza parti töltés sorompója jelent meg lelki szemeim előtt, s engedtem el.
Vajh mi lehetett ott és akkor?
Szintén ezen az estén egy vers bontakozott ki, már az SAP alatt, s lett újévi köszöntőm ismerőseimhez.

Szeretettel küldöm Neked ezt a szösszenetemet

Építs hidat!

Építs hidakat sorompók helyett,
mosolyoddal osszad szeretetedet!
Nézd a csillagoktól telített eget,
s kívánj oly sokat, amit csak lehet!

Nézd a gyermeked, szeresd, s öleljed,
add neki, mit tudsz, s a figyelmedet!
Változtass, ha érzed, nem megy Neked
miben éppen alkotsz, avagy teremtesz!

Építs hidakat emberek között,
kérd azt a társat, aki ösztönöz!
Bízz megérzésedben az egó mögött,
hagyd csak, hogy vezessen, mi bensődből feljött!

Ne félj meghallgatni annak rezgését,
elismerni végre hited erejét!
Bízz magadban, s álmaid tömkelegét
valósítsd meg, építs hidat, tégy most ezekért!