Miközben nem vártam semmit az Alapozótól, mégis, csak lesem napról napra, mennyire elképzelhetetlenül többet kaptam. Sokkal inkább tisztában vagyok a saját magam és a körülöttem élők működésével. A sok fogadalom és elvárás elengedése után lehetek az a térűr, amiben valóban bármit választhatok, hogy ki leszek. És ezt már meg is élem, nem csak felfogom. (A 3. napon már fel is mondtam – magamért.)

Mindig azt hittem, ami vagyok, az az, ami nem szeretnék lenni. Most láttam meg igazán, hogy önmagamnak lenni mekkora ajándék! És az is mekkora ajándék, hogy így mit adhatok és kaphatok én! És mennyivel könnyebb így élni.
Talán ahhoz lehetne hasonlítani, mintha 31 évig más szerepet játszottam volna végig, ami most már nem kell, választhatok mást.

Köszi Sulci! (Azt is, hogy csupa olyant kaptunk még enni is, ami valamelyikünk titkos kívánsága volt.)
Ja, örülök, hogy megválhattam vegaságomtól is. Most szembesültem vele, hogy ezt mennyire a megfelelni akarás miatt választottam eddig. Finom volt a májas!!)