A bántalmazás oldásnak lett jó sok eredménye. Május 1-jén elköltöztem a páromtól és kb. 2 hét múlva vettem észre, hogy megnőtt a szempillám alul-felül. Igen rácsodálkoztam. Még most sem értem, hogy mitől. Közben 8-án jártál nálunk.
Beindult az anyagi oldal. Csak úgy pörög körülöttem minden. Május 3. hetében kiröppent belőlem az anyagiak miatti szorongás. 3 hétig nem volt bevételem. Napi szinten túráztam rajta a fejemben, hogy mennyi tartalékom van, mennyi van még máshol tartalékom, az mennyire elég, lakbér, 2. havi kaució, amit júniusban kell kifizetnem. Ez egyik napról a másikra eltűnt. Jött a gondolat és kimondtam, hogy ebben a hónapban (májusban) kiadok 3 albérletet. Éééééés…… megtörtént.  Május 30-án meg volt a harmadik.
Jött a gondolat, és közöltem a gyerekeimmel, hogy anyátok 2 éven belül lakást vesz. És tudom, hogy megcsinálom.
Dolgozok, de mégis úgy érzem, hogy könnyedén megy minden. Szinte bejön hozzám a lehetőség. Egy kéregető kért tőlem 1.000 Ft-ot. Végigfutott rajtam, hogy néhány perc múlva fogok 40.000 Ft-ot kapni (tartoztak nekem, úgy nézett ki, hogy nem kapom meg, de addig-addig mondogattam, míg végül rábólintottak, hogy megadják és pont akkora ígérték, hogy hozzák.) Odaadtam a kéregetőnek, aki azt mondta, hogy 1 hónap múlva megadja, hol dolgozom, hova hozza. Mondtam, hogy nem kell, szívesen adtam. Nem lepukkant hajléktalan volt, csak megszorult. Ennyit még soha nem adtam. Néhány nap múlva az egyik ügyfelem, miután megtudta, hogy otthagytam a páromat és albérletben vagyok, visszavonta az eladási megbízást mind az 5 ingatlanostól és odaadta nekem kizárólagosságra. Azt mondta, hogy ezzel segít nekem. Mondtam is neki, hogy ez az élet ajándéka. És közben vigyorogtam, mint a vadalma.  Tele vagyok energiával és tenni akarással.
A zsibin leégett az egyik lángososnak a bódéja. Odalett mindene. Az egyik árus elkezdett gyűjteni neki, pont nála vásároltam, amikor elmesélte. Mondta, hogy sokan adnak pénzt, de még felszerelést, tűzhelyet is. Adtam 1.000 Ft-ot, pedig addig azt sem tudtam, hogy ott lángosos van. Ezek után jött be a harmadik albérlet. Persze előtte jó gondolat övezte. Ráéreztem valamire, rákérdeztem a tulajdonosra, ő meg bólintott rá és összejött.
Ha egy kicsit “leülök”, felkapom a fejem és biztatom magam, hogy holnap is ugyanilyen könnyedén fog történni minden.  És megtörténik.