Azért is szeretem a Sulcit, mert mikor lekanyarodnék, elkezdem működtetni a régi hülyeségemet, akkor Ő olyan, mint egy útjelző, visszaterelem engem. Van. Akkor, amikor jó, hogy van.
Az Énképváltó óta bátrabban hallgatok a belső hangomra! Pontosabban merek a megérzéseimnek hinni, ami eddig szelektív volt. Az üzletben kétségek nélkül éreztem és hallgattam rá, de a magánéletben nem. Kevésnek éreztem magamat.
Sulci megadta a hitet, hogy merjek hinni önmagamnak, önmagamban, mert az a hang odabent jót súg!