Énképváltó után lenni maga a csoda.
Újjászülettem. Olyan, mintha régi kígyóbőrömtől megváltam volna, s az új rám van szabva, és nem olyan, hogy mindenkinek tessen, de nekem nagyon jó benne lenni.
Kinyílt a szám, s már tanulok nemet mondani is. Nem ismernek rám.
Kiderült, hogy nem egyedül utazok, járok az utcán. Rám néznek, és ha mosolygok van még olyan is, aki visszamosolyog.
Meghallgatnak, meghallanak. Eddig többnyire meg sem próbáltam. Úgy gondoltam, nekem nem is érdemes. Úgysem. És képzeljétek, érdemes. Sőt. Sokszor izgalmas is.
Én nem gondoltam volna, hogy egy Sulci féle csattintás, és megváltozhatnak a kapcsolataim, pedig úgy tűnik, így van. Olyan, mintha új családom lenne. Sok vélt barát eltűnik. De vannak újak. Azt hittem, ebben a korban ez már nem lehetséges.
Kinyílt a világ. Örülök reggelente, hogy felkelhetek.
Köszönöm.