2019.08.26.
Vasárnap van. Hosszúnak tűnő sűrű napok után csendes, békés.
Kicsomagoltam az összes banános ládát (80? 90?100? db volt), már csak az el nem készült polcok tartalma nem talált helyére. Lassan felszabadul az a raktár, ahová a lakásfelújítás idején pakolhattam. Hálás vagyok azért is, hogy használhattam.
Nem tudod elképzelni mennyire nagy az örömöm. Minden miatt: hogy megcsináltam (majdnem), hogy mennyire másképp, mint eddig valaha is tettem, tettem volna – megengedések sokaságával.
Millió lépése tölt el mosollyal. Aprók, nagyok egyaránt. Mennyi minden bosszantott, vitt energiát, amit könnyedén megcsinál(tat)hattam volna önmagában is, de a kényelem, a megszokás, a nincsidőmmostrá megállított.
Azt hiszem, lényegi felismerés, hogy, ha bosszant valami, akkor ne ragadjak bele a helyzetbe, megjavít(tat)hatom a lekopott élfóliákat, a leesett, elrepedt, vízkövesedett, elkopott, „de még nem annyira” darabokat naaaagy akció nélkül is. Most igyexem figyelni azt, hogy mi mindenre vágyok még: bár túl vagyunk a villanyszerelésen, de kicserélem még azt a lámpát is, ami mégsem az igazi, még kiderült, hogy még ez is meg az is jobb lenne…. Legyen.
Más itthon most. Ma már tanulom természetesen használni a kedves – nagy lehetőségek közül nem lehetett választani sütőm helyett a sokat tudót. Eddig nem volt kérdés, hogy a tanfolyamokra készített padlizsánt hogyan kell sütni. Most még az J. De, ígérem, megtanulom, s a héten is már nagy örömmel készülődök a nem tábori konyhában.
Access nélkül is így választottam volna? Azt hiszem, nem.
Más volt a minta körülöttem. Igen, ma volt is, aki „érdekesként” értékelte a változást. Nem értette, miért kellett olyan dolgokat is kicserélni, amik még működékenyek voltak. Én meg olyan boldog vagyok. Tegnap megszabadultam az utolsó olyan bútordarabtól is, ami ilyen „használható, de” volt, nem is vettem észre milyen súlyos, nehéz energiákat cipelt. Ahogy kivittem fellélegzett a szoba. És sorolhatnám, sorolhatnám, sorolhatnám, hogy milyen csodák történtek: pl. a folyosót és a rácsát is ki/lefestettük, s egy hét se telt bele,és a szemben lévő lakók is megtették. Micsoda más energiák már a liftből kijövet!
És még nincs kész… még várok fogast, szekrénykét, ágyat… és mégis olyan késznek tűnik az energia. Csendes, lassabb, nyugodtabb az élet. Egy hónapja még a szomszédba jártam, mert nem volt itthon víz, minden futott… Most már csak egy-két tárgy, egy-két akció hiányzik.