Hétfőn egy isteni útról könnyeden érkeztem haza. Belépve a házba iszonyú szag csapott meg. Ennyire meleg volt itthon? Mi ez a bűz, ami elűz?
A lift ajtaját kinyitva csaknem egy bádog koporsóba léptem …. a szag még sokkal erősebb lett. Nyilvánvalóvá vált. A halál szaga….
Velem átellenben egy olimpiai bajnoknő lakott… Rég nagyon harsány volt, vígan járt edzéseket tartani… csak az utolsó évében lett csendesebb. Nyugdíjba küldték – aláírásokat gyűjtött, hogy elismerjék, hogy figyeljenek rá… Aztán kevesebbet és kevesebbet találkoztunk…
A takarító nénim mondta, hogy úgy tűnt, a szemétledobó már pénteken nagyon büdös volt. Ő az avval szomszédos lakásban élt. Akkor rá még senki nem nézett … Akkor még azt hitték, a dinnyehéj és tejes doboz adja a szagát. ..és azon dohogtak a szomszédok, hogy ezek a takarítók miért nem takarítanak ilyen melegben rendszeresebben???
Mekkora bűz kellett ahhoz, hogy valaki észrevegye, hogy Ő elment. Igen. Egyike volt azoknak, akiknek a nevét a korombeliek szinte mindannyian ismerjük… Nem csak Magyarországon…. Ennyi? Így?
A halállal sokszor találkoztam már. Méltósága mindig megérintett. Mindig volt méltósága.
Most felkavaró bűze, széteső beterítő figyelemfelhívása elfogadhatatlannak tűnt, elfogadhatatlannak tűnik. Ítélet?
PODPOC, PODPOC, PODPOC.
….. sikerült eljuttatni az információt, hogy halál-hír legyen. Lehet, így méltányos temetése lesz?
Fontos ez? nem és mégis nagyon. Mi az a berögzültség, amivel ragaszkodok a figyelemhez, ami a témánál tart?, a szagokhoz az emeleten? Mindaz, ami nem engedi ……
Mi az a hülyeség, amit arra használok, hogy meg akarjam érteni azt, amit tök felesleges megérteni? Ki vagyok, amikor hangsúlyt adok az ítéleteimnek? Ki mindenkinek az érzései nem engednek szabadulni a szagoktól? Visszaadom …..