(Pár)kapcsolati tolmácsolás

Az első találkozást Sulcival a párkapcsolati tolmácsolásra én akartam., mikor már elviselhetetlennek éreztem minden férjemmel töltött pillanatot.
Az elsőnél orrát húzva jött el.
A második alkalmat ő kérte.
Mi változott?
Felcsillant a remény, hogy akár meg is érthetnénk egymást megint, hogy nem véletlen választottuk egymást 20 éve.
(Pszt!!… Elismerem, hogy most is szeretem)

Köszönöm, Sulci a tegnapi párkapcsolati tolmácsolást.
Sokkal tisztábban látok. Bármennyire szr is, elismerem, hogy itt a vége.
De legalább kommunikálva, helyrerakva a sok elfojtottat.
Nem erre számítottam, mégis most örülök, mert ez legalább egy biztos helyzet.
Vége a nyomozásoknak, a füllentéseknek. És vége a házasságunknak.
De most jó így. Sokkal könnyebb.

Igaziból nem értettem, miért is megyünk egy szerelem hajnalán párkapcsolati valamire.
De most már mondom Neked is, ÉRDEMES!
Az egész arról szól, hogy megtanultuk már kapcsolatunk elején, hogy hol csúszhat el a kommunikációnk.
Mennyi máshogy megélt hangsúly vihet félre kommunikációt! Érdekes volt! Szórakoztató is.
Újabb falak dőltek le közöttünk. Még nagyobb lett bennünk a kíváncsiság, mi minden új várható még?
Megyünk még. Várhatsz minket még!

Köszönjük, Sulci. Jó volt ez a párkapcsolati valóban tolmácsolás.
Én nem gondoltam volna, hogy ugyanazok a szavak mennyire mást jelentenek mindkettőnknek.
Most tanulunk beszélgetni. Visszakérdezni, türelmesen meghallgatni. Szóval sorról sorra építjük házasságunk házának új téglasorait.
Még mindig nem vagyok biztos abban, hogy visszaépül az összedőlt házunk, de a megépült sorok sokkal biztosabbak!

Hálás vagyok minden közös tapasztalásért, a támogatásodért és a szeretetért amivel mindig jelen vagy.