Megérkeztem ACCESS CONSCIOUSNESS ALAPOZÓ képzést tartani…
…falu vége, kicsi út … és egyszercsak két meseház. Vendégházak. Az enyém előtt hintapad – leültem várni a többieket.
A harapnilehetCSENDet halak ugrándozása, sokféle a madárhang, néha a szellő és a falevelek susogása zavarta meg. Hihetetlen harmónia.
Mekkora hozzájárulás ez egy alapozóhoz?
Egy-egy téma oldásába besegítenek a károgva hápogó vadkacsák, a távoli templom véget nem érőnek tűnő harangozása, a megjelenő itt idegen autó berregés, s még mi minden más? Itt a zajok mennyivel jelentőségtelibbeknek tűnnek.
Megjelenik egy kutya. Békésen leül közénk. Megnyugtató. Biztos ő vigyáz rám éjjel, hisz egyedül alszom a házban, s a környéken semmi, csak a fekete csend – vagy tiszta esté
ken a csillagok valószínűtlen fénye. Olyan, mintha odavetítenék, hogy jól megtanulhassuk a fényesebb csillagokból álló csillagképeket.
Este a kemencében pattog a tűz ontva magából a meleget. Kipróbáljuk a fényterápiával felturbózott sókamrát is. Hogy lehet még ennél is jobb?
Hogy lehetek ilyen szerencsés?
Reggel a kakasok kukorékolásából tudom, hogy valahol emberlakta terület lehet a közelben. Megjelenik Maci, a kutyus, tücsök száll a teraszra engedve, hogy gyönyörködjek benne mindaddig, míg a vadkacsák óriás zajjal fel nem szállnak, alakzatba rendeződve el nem repülnek.
Aztán megint csend van. A megszámlálhatatlan madárhang a csend része érdekes módon. A cinkéket felismerem, a kéktollúnak nagyon izgi a hangja…
Írnék, de Maci nem hagy. Simogattatja magát. Olyan szeretetcsomó, mint az egész vendégház nagy tereivel, végiggondolt, figyelmes egyszerűségével.
Sűrű volt a nyár. Most jó ülni a CSEND harmóniájában. Most jólesik egyedül lenni úgy, hogy közben a csiripelés, zümmögés, csettintgetés, károgás mind mind azt dalolják: nem vagy egyedül….
Várom a következő napot… Mi lesz más, hogy a napfelkeltét most nem a 10emeletes házak fölött követem, hanem a fák leveleinek csillogásán….
A szél most vonathangot, autók suhanásának hangját hozza. Most milyen idegen…. Mennyivel jobban örülök a harkály kopogásával kiegészült madárhangversenynek…
Lassan készülődnék, de farnehézzé válva nem tudok megmozdulni sem… csalogatják a szemem, a hulló levelek, a fák egy-egy kupac fájdalomtól megsárgult levélcsoportjaikkal, s most a tóra is valami új színű madár szállt…
Itthon vagyok itt… Köszönöm.
Telnek a napok…. Olyan, mintha hosszú ideje lennék itt. A képzésen akkorák a változások, hogy megnyújtják az érzést. Ez a CSEND óriási hozzájárulás ahhoz, hogy könnyen engedjük magunkat egyre mélyebbre, mélyebbre.
Szélcsend van. Most még erősebb a CSEND hangja. Öröm minden madárcsicsergés, kerepelés. Mi kéne ahhoz, hogy minél több ilyen CSODAhelyre leljek, hogy a többi képzést is ilyen segítő CSENDközegben töltsük?
Utolsó nap sírni kezdett a természet. Így egy kupac gyerkőccel a terasz alá húzódunk a Bars képzésen. Ez is csuda hangulatos. 8 gyerek – 7 évestől 15-ig. Ez valóban az, aminél hogy lehet még jobb? ..és délutánra mind tudja futtatni a barokat… és este jönnek a visszajelzések, hogy anyu, apu, testvérek is kaptak már ….. 
Igen. Hogy lehetek ilyen szerencsés? Mi minden lehetséges ezután? Hogy lehet még ennél is jobb?
Köszönöm. Hálás vagyok, hogy választottam az Accesst, hogy választották az energiámat, hogy lépni tudok olyan helyzetekben, amik rég megállítottak. Köszönöm, hogy feltöltődhettem Böde energiadombján – ajándékot kapva a Földtől.
Jó volt….. s milyen lesz a következő csoda? Találkozunk Miskolcon? Dunaújvárosban? Budapesten?
Várom a CSODÁDAT. Várlak nagyon sok szeretettel:
Sulci