Nemrég egy X-Men: Adottságok vagy alkalmatlanságok?-estén voltam facilitátor, és arról beszéltünk, hogyan erősít minket a kérdezés, és hogyan válunk tehetetlenné a válaszok révén. Az egyik állandóan felmerülő téma az volt: Mi volna, ha több olyan kérdést tudnánk feltenni a gyerekeknek, amelyek képessé teszik őket arra, hogy felismerjék: a tudatosságnak értékes szintjével rendelkeznek, és eljuthatnak a saját tudatosságukhoz?
A mindennapi élet egyik fontos kérdése, amit a gyerekeknek feltehetünk: „Mit tudsz erről?“ Hány gyerektől kérdezik meg az iskolában, mi az, amit tud? Sőt, otthon is? Nem tudom, veletek ez hogy van, de az én iskolámban arról volt szó, hogy elolvassuk a bemutatott anyagot, aztán úgy kellett visszamondanunk, hogy az a tanárnak tessen. Ez nagyszerű módszer volt azoknak a gyerekeknek, akik jó memóriával rendelkeztek, és akik számára ennek volt értelme, de ha ez nem te vagy, vagy a te gyereked, akkor mennyire érzed jól magad az iskolában? És hányszor ítélik a gyerekeket helytelenül lassúnak vagy nem túl értelmesnek, pusztán azért, mert nem úgy csinálják a dolgokat, ahogy a többiek?
Mi van akkor, ha lehetséges tanárként, szülőként és egyáltalán: új hozzáállást kipróbálni a gyerekekkel való foglalkozásnál? Olyan hozzáállást, amely autentikus módon való kommunikációra hívja meg őket. És amikor „autentikus“-t mondok, ez azt jelenti: valós kérdéseket tegyünk fel nekik, ne egy megjegyzés vagy egy következtetés végére állított kérdőjeles mondatot. Például ilyen kérdéseket: „Mit tudsz? Erről te mit mondanál? Mit gondolsz, mi a válasz? Miért gondolod ezt?“
A hallgatóságból egy tanár ezt kérdezte tőlem: „Hogyan tudunk a legjobban segíteni a gyerekeknek az iskolában anélkül, hogy az osztályban hogyan használjuk a hangos kérdésfeltevést?“
Tapasztalatom szerint a gyerekekkel kapcsolatos egyik igen hatásos dolog az, hogy az az energia vagy, amire abban a pillanatban szükség van. Tehát ha az adott pillanat kérdést igényel, akkor a kérdés energiája vagy, vagy a csodálkozásé, vagy a keresésé. Ha a pillanat azt az energiát igényli, hogy hagyják abba az utolsó padban a beszélgetést, akkor ennek a kérésnek az energiája vagy, és azt kéred tőlük, hogy legyenek csöndben, nem meghátrálsz, megengeded számukra a választást.
Megkérdeztem hát tőle: „Mi volna, ha a témák és a kérdés energiája lehetnél anélkül, hogy szavakra volna szükséged? Mit teremtene ez?“ Emlékszem olyan tanárokra iskolás koromból, akikkel úgy éreztem, megerősítenek és inspirálnak, bár semmi mást nem mondtak, mint a többi tanár, akiknek közelében mindig kellemetlenül éreztem magam. Mi adta a különbséget? Más-LÉT-ük.
Mi volna, ha annak a kérdésnek az energiája tudnál LENNI gyerekekkel, felnőttekkel, sőt, saját magaddal, amely megerősít? Akkor vagy a kérdés energiája, amikor nem vonsz le következtetést, nem ítélsz semmit jónak, rossznak, helyesnek, tökéletesnek vagy helytelennek, és amikor minden lehetőség felé nyitott vagy.
Ekkor felteheted magadnak a kérdést: „Mi más lehetséges még, amire eddig nem is gondoltam?“ és most vedd észre ezt az energiát. Milyen energia, térűr és tudatosság tudsz te és tested LENNI? „Mi minden más lehetséges, amire nem is gondoltál?“ teljes könnyedséggel?
Forrás: http://www.divadiaz.com/blog/what-energy-are-you-being-with-your-kids
Fordította: Kaposi Luca (valaszthatsz.com)