Ismered az Access Consciousness kérdéseit és mégse használod őket?
Én sem mindig… És mi kéne hogy egyre többet?
Tegnap eldöntöttem, hogy ma reggel elmegyek egyet futni. Reggel csörömpöl a telefon jelezvén, hogy itt az idő, feltápászkodok kikapcsolom a ricsajt és közben kicsit visszafekszem az ágyba, erre a párom megkérdezni: Nem mész futni? Én: De, csak olyan fáradt vagyok… Ő: És ez kihez tartozik? Én: Hát rohadtul nem hozzám! – mert ahogy rákérdezett nagy vigyor jelent meg az arcomon és teljesen elpárolgott a fáradtság.
Futó szerkó felvesz, elindulok. Azt veszem észre, hogy nem igazán tartok egy egyenletes tempót mint a többi futó általában és persze ráfoghatnám arra, hogy egy új futási technikát próbálok elsajátítani és ez másképpen megy, de rájövök, hogy nem ezért van… Tehát akkor mi is ez? Szeretem a játékosságot, és ezt szeretem belevinni mindenféle testmozgásba is. Legyen az futás, úszás, síelés, korcsolyázás vagy bármi. Az én futásom sokszor nem hasonít senki más futásához. Amikor kb. 10 évvel ezelőtt rendszeresen futottam fel a Gellérthegy tetejére akkor a futásom közepére illesztettem be a nyújtást, mert így a szabadságszobor mellől, a csodás budapesti panorámát nézve és élvezve nyújthattam. Ja, hogy hivatalosan nem így kellene? Te hányszor csináltál valamit másképpen a mozgással kapcsolatban, mint ami elő van írva, és közben olyan örömöt éltél meg, ami mérhetetlenül jobban táplálja a testedet és támogatja a testeddel való kapcsolatot, mint bármi előírt dolog? Hajlandó vagy-e elpusztítani és nemteremtetté tenni mindent, ahol bevettél, eladtál elméleteket, elképzeléseket és szabályokat, ahol magadra vagy másokra erőltettél előírásokat, ami csupán oda vezetett, hogy a mozgás kötelező nyűg lett, a helyett hogy egy gyengéd, játékos, örömteli, vad, bolondos találkozás és együttlét lenne a testeddel?
Emlékszel még gyerekkorodra? Amikor öröm volt a mozgás? Ha nem akkor nézz rá egy kisgyerekre, mennyit mozog és azért hogy edzen? Nem! Mert öröm felfedezni a test képességeit, öröm finomítani a mozdulatainkat és öröm testben létezni. Mi kéne ahhoz, hogy újra felfedezd, hogy milyen örömteli dologra, mozgásformára invitálhatod a testedet? Kérdezted már, hogy “Mit tudsz testem”? És az összes nézőpontot arról, hogy az én testem nem tud semmit, amit tud az is biztos rossz, hogyan tudhatna is bármit amikor ilyen kövér vagyok, ilyen fájdalmaim vannak, hajlandó vagy-e MINDEZT elpusztítani és nemteremtetté tenni?
Mit tudsz testem? Milyen örömöt tagadtam meg a mozgással kapcsolatban, amit újra felfedezhetek? Milyen játékosságot és orgazmikus csodát élhetek meg a testemmel és a mozgásban?