Úgy tűnt, tökéletes életem van, amikor elhatároztam, véget vetek neki. Évek elmúltával úgy döntöttem, hogy egyetlen egyszerű gondolattal életeket mentek: a tökéletességre való törekvés meg tud ölni, és ha tudatában vagy saját nagyságodnak, ez képes életedet meggyógyítani.
Tizenhét évvel ezelőtt olyan levert és reménytelen voltam, hogy kitűztem egy napot, amelyen véget vetek életemnek. Az univerzumnak hat hónap időt adtam, máskülönben megölöm magamat. Volt két csontkovács praxisom, pénzem, és csodáltos barátnőm. Mindenem megvolt ahhoz, hogy úgy gondoljam: tökéletes életet tudok élni. De belül haldokoltam.
A WHO szerint minden évben több mint 800.000 ember vet véget életének. Hiszem, hogy az öngyilkosság globális tovább terjedésének egyik oka a társadalomnak a tökéletességről koholt ideálja. Túl nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy tökéletesek legyünk, és mindenféle elvárásunk meg egyéb nézőpontunk van arról, milyennek kell lennie az életnek. Ha ezek az elvárások nem valósulnak meg, azt hisszük, azért, mert mi vallottunk kudarcot. Hibáztatjuk magunkat. Azzal, hogy ezt tesszük, képtelenné válunk meglátni, milyen nagyszerűek vagyunk természetünknél fogva.
Hiszem, hogy sok tényező aláássa nagyszerűségünk természetes érzését, például:
1.Rendkívül tudatosak és érzékenyek vagyunk
Nem vagyunk tudatában, hogy egyfolytában bombáznak minket a körülöttünk élő emberek gondolatai és érzései. Abból, ami a fejedben megfordul, sok minden nem a tiéd; és a nagyon érzékeny emberek különös módon ráhangolódnak mások érzelmeire, és befolyásuk alatt állnak. Az érzékeny emberek olyanok, mint testet öltött szivacsok. Annyira ráhangolódnak másokra, hogy tudattalan szinten mintegy felszívják és visszahatják száz mérföldnyi körzetben mindenkinek az érzelmeit és érzéseit!
Tipp: Boldog emberekkel vedd magad körül!
Másodszor: tedd fel ezt az egyszerű kérdést magadnak újra meg újra, amikor szomorúnak, mérgesnek vagy lehangoltnak érzed magadat: „Ez kihez tartozik?” Ha a kérdés után könnyebbnek érzed magadat, és az érzés „felszáll” rólad, biztos lehetsz benne: valaki mástól vetted át. Ennek a felismerése leállítja azt a folyamatot, hogy olyan valamihez kösd magadat, ami elsősorban soha nem tartozott hozzád.
2.A bántalmazás megélése
Sok depresszióval küszködő emberrel fizikailag, szellemileg vagy érzelmileg visszaéltek. Az emberek tudat alatt azt hiszik, hogy egy jó emberrel nem élnek vissza; tehát alapértelmezésénél fogva azok, akikkel közülünk visszaéltek, úgy határoznak, hogy ők „rosszak” vagy „hibáztak” azért, hogy ezt a helyzetet teremtsék. Aztán ezt a hitet megörökítjük a jövőre vonatkoztatva is, ezzel igazolva, hogy miért nem tudunk életünkben nagyszerű dolgot választani vagy teremteni.
Tipp: Tanuld meg más szemszögből nézni,
például „A legrosszabb dologgal szembesültem életemben, és mégis itt vagyok, és mégis valami nagyszerűbbet keresek”. Sokan azok közül, akikkel visszaéltek, a világ legkedvesebb és leggondoskodóbb embereivé válnak, mert ez a megoldásuk arra, hogy túllépjenek a visszaélésen. Nagyszerűbb vagy bárminél is, ami életedhez tartozik. Ajándék vagy világunkak.
3.Az ülő életstílus
Heer szerint a leülepedett életstílus nagy stresszt gyakorol testünkre, és meglehetősen barátságtalan bánásmódot jelent számukra.
A tested mozgásra való! Ez az egyik oka annak, hogy tested van. Imádja a mozgást. Imád szaladni, ugrálni, úszni, játszani, sétálni, sziklát mászni, és élvezi annak a mozgásnak az ajándékát, ami lehet.
Tipp:
Kérdezd meg minden nap a testedet: „Testem, ma milyen mozgást szeretnél” És menj, és csináld! Nem kell tökéletesen csinálnod, vagy világszintű atlétaként. Könnyedén csináld. Csináld az élvezetért! A testedért! Csak úgy.
És bárkinek, akit eláraszt az elvárások, ítéletek és reménytelenség súlya, ezt mondom: kérlek, gondolj rá, hogy mindig van remény. Soha ne add fel a dolgot, soha ne add fel és ne hagyd abba. Túlságosan is értékes vagy ennek a világnak!!!