Lehetséges-e elengedni a PTSD -t: Ez a kérdés megváltoztatta életemet
May Lloyd
„Ez hozzád tartozik?” kérdezte tőlem az Access Consciousness X-Men-tanfolyam facilitátora.
Olyan egyszerű lett volna így válaszolni: „Persze, hogy az enyém! Szexuálisan visszaéltek velem fiatal koromban. Biztos, hogy az enyém a PTSD!” De ha ezt a következtetést vontam volna le, akkor semmi nem változott volna meg.
Ehelyett azt választottam, hogy bevonom testemet ebbe a kérdésbe, és azt mondtam: „Nem, ez a PTSD, amit magaménak tartok, nem az enyém.” Mihelyst ezt elismertem, minden megváltozott.
Eddig a tanfolyamig nem vettem észre, mennyire irányítja ez a PTSD az életemet.
Annyira különválva éltem magamtól (és testemtől), hogy csak azok a férfiak közelíthettek meg távolról, akik a nyerseség, az ítélet és a szexuális, szóbeli, érzelmi és vallásos visszaélés ismert energiájával rendelkeztek.
Ha ahhoz ragaszkodsz, amit ismersz, fogoly maradsz
A legtöbb ember csak azt hajlandó befogadni, amit ismer. Ahhoz, hogy valami mást válasszunk, arra van szükségünk, hogy kilépjünk komfort zónánkból, és ez olyan nehéznek tűnhet, különösen, ha a PTSD uralkodó tényező életedben. Így férjhez mentem, gyerekeket szültem, és 14 éven át elviseltem a szóbeli és érzelmi visszaélést
mert ez volt a „normális” és az ismerős számomra.
A változás kezdetei
Évekkel ezelőtt találkoztam az Access Barsz-szal. Ezzel az eljárással kezdett világossá válni számomra az életem korábbi szakaszában átélt visszaélés. De ahogy a bárok futtatását folytattam, és az Access Consciousness szóbeli eszközeit használtam, testem megváltozott: eltűnt a krónikus fájdalom, lefogytam, és új könnyedséget és teret nyertem.
Megváltoztattam a kapcsolatomat gyerekeimmel, munkát változtattam, anyagi helyzetemen változtattam, megváltoztattam véleményemet arról, mit jelent erősnek, illetve sebezhetőnek lenni, megváltoztattam nézőpontomat a velem történt visszaéléssel kapcsolatban. De még mindig nem voltam képes megbízni a férfiakban. Még mindig nem voltam hajlandó új nemi kapcsolatot kezdeni, mert három évvel azelőtt hagytam ott a férjemet.
Intenzív módon tudatos vagy?
Most, a legutóbbi X-Men-tanfolyam során az Access Consciousness-nek azzal a nézőpontjával találkoztam, ami szerint az autizmus, az ADHD (Attention Deficit Hyperactiv Disorder), OCD (obszesszív-kompulzív megbetegedés) és a bipolaritás nem gyengeség, hanem erő. Az autizmus spektrumához tartozó emberek nagyon tudatában vannak mások gondolatainak, érzelmeinek és érzéseinek, és ha nem teszik fel ezt a kérdést: „Ez hozzád tartozik?”, akkor legtöbben hajlamosak azt gondolni, hogy ezek a saját gondolataik, érzéseik és érzelmeik, miközben az az igazság, hogy mindennek a 98.99999%-a nem az övék.
Ez a tiéd?
Amikor a facilitátor így kérdezett a PTSD-mre: „Ez a tiéd?”, megengedtem magamnak,
hogy ismét 5 éves legyek, és valósan megéljem a félelmet; azt a félelmet, ami hirtelen rajtam kívül állt. Tudtam, hogy anyám világában vagyok. Tudta, hogy folytatódik a visszaélés, és nem tudta, mit tegyen. Én tudatában voltam félelmének, és próbáltam segíteni neki, úgy, hogy próbáltam elvenni tőle a félelmet. Persze ezt nem tudtam megtenni, csak anyám tudta volna elengedni a saját félelmét.
Nos, hogyan tudtam elengedni a PTSD-met? Visszafordítottam a PTSD energiáját a feladóhoz (anyámhoz), tudatossággal párosítva. És így szertefoszlott világomban.
Úgy éreztem, vállamról minden súly elszállt.
Olyan hálás vagyok azért a térért, amit ez teremtett bennem, ami által olyan választásokat tudok tenni, amelyeket soha nem tettem volna, ha a PTSD továbbra is uralná életemet.
Hat héttel ez után az X-Men tanfolyam után egy kedves és törődő férfivel jöttem össze, aki gondoskodó a testemmel is. Eddig a tanfolyamig ezt lehetetlennek tartottam. Az az igazság, hogy miután elengedtem a PTSD-t, életemben most először voltam képes befogadni a kedvességet, és nem ítélem el magamat és testemet.
Hogy lehetne ez még ennél is jobb?
Forrás: Posttraumatische Belastungsstörung
Fordította: Kaposi Luca valaszthatsz.com