Popper Péter – Lélekrágcsálók “
Sok nevelési csőd okozója, hogy nem szabnak határt annak, meddig lehet visszaélni egy másik ember szelídségével, bizalmával, elfogadásával.
Ilyenkor a gyerek elkezd provokálni, mert attól szorong a legjobban, hogy milyen az a felnőtt, akit ő, a kölyök parttalanul ugráltathat.
Hát milyen biztonságot ad egy ilyen szülő? Semmilyent!
Így bele lehet sodorni a gyereket egy teljesen irreális viselkedésbe, mert lelke mélyén állandóan azt várja, hogy valaki odacsapjon az asztalra, és azt mondja: elég!De ez ugyanígy működik pároknál is. Tudatosan, tudattalanul mindenki próbálgatja a partnerét, hogy meddig mehet el vele szemben.
Ha sehol sem szabnak határt, abból mindig nagy baj lesz.
Ilyenkor a gyerek elkezd provokálni, mert attól szorong a legjobban, hogy milyen az a felnőtt, akit ő, a kölyök parttalanul ugráltathat.
Hát milyen biztonságot ad egy ilyen szülő? Semmilyent!
Így bele lehet sodorni a gyereket egy teljesen irreális viselkedésbe, mert lelke mélyén állandóan azt várja, hogy valaki odacsapjon az asztalra, és azt mondja: elég!De ez ugyanígy működik pároknál is. Tudatosan, tudattalanul mindenki próbálgatja a partnerét, hogy meddig mehet el vele szemben.
Ha sehol sem szabnak határt, abból mindig nagy baj lesz.