Sok(k) – SchullerÁgi

Vajon mi az, ami ma előhozta ezt a cikket, s nem enged  el? Mi minden változott? Nem sokkol, ha sok vagyok….

2016.09.26.

A napokban találkoztam Daria Hanson szösszenetével arról, hogy „Legyél sok!”.

Jó érzés volt olvasni. Persze, miért ne lehetnél sok, amikor csak  adod magad. De mi minden mozdul meg ilyenkor a másik oldalon? Mi az, amiért puszta létedért sokszor ítéletek sokaságát kapod?

Sokan vagyunk, akik sokaknak soknak tűnünk, s néha túl sokat adunk, így az inkább sokká válik.
Miben jelenhet meg ez a sokk a túloldalon:
Ítélkezés? Frusztráció? Talán büntetés és kirekesztés?
Mi lehet amögött, amikor elkezded úúúútálni azt, aki képzést tart számodra, aki szembesít önmagaddal, a lehetőségeiddel, a megélt és nem megélt képességeiddel?
Mi van, amikor ezt túl sok(k)nak érzed? Bevallod magadnak, amire ráláthatnál? Vagy egyszerűen frusztrálttá válsz (megszokásból, mintából)? Lehet, hogy haragszol magadra, de ezt nem bevallva – elkezdesz haragudni a másikra. Mi sem könnyebb ilyenkor, mint hibássá, rosszá tenni magad, vagy őt.
De mi van, ha mindezért ő nem hibás? Talán azt gondolod magadban: lehet, ha utánoznám, akkor megérteném, vagy megértene, s közben megtalálnám a jó lépést. De úgy nem tudom, mert …, mert  …, mert ….
És addigra már szuperül működteted is a Lebuktató őrjáratot önmagad és az ő rosszá tételével, a mimikrit az utánzással, a kauzalitást, ahogy mindent megmagyarázol magadnak, azt is, miért is kell kirekesztened őt – vagy inkább magad?

Mi van, ha annyit fogadsz el/be, amennyi a tiéd? Mi van, ha nem ítéled el/meg a másikat, ha nem úgy ad, ahogy te (el)várod? Mi van, ha felismered, hogy attól, hogy belépsz egy-egy beszélgetésen, képzésen a Lehetőségek Tárházába, nem kell onnan minden polcról mindent le/bevenned? Mi van, ha tudatosítod magadban, hogy a haragod koránt sem biztos, hogy a tiéd?
Mi van, ha hálás vagy azért, hogy a sok között rálelhetsz a neked szólóra? Mi van, ha könnyeden választasz ítéletek, kirekeszt(őd)és nélkül? Mi van, ha elismered magad, ha vállalod a boldogságod akkor is, ha sokkal másabb vagy a másik Soknál?
Mi minden más is lehetséges?

Mi más lehetséges?
Ez a nyár számomra tanítások, ráébredések, elfogadások tömkelegét hozta, amennyire csak éber voltam-vagyok rájuk.

Kórházba járva, nap mint nap elfogadóbbá válva – egyre kevésbé vált hangsúlyossá a kérdés, hogy vajon miért választ valaki elfogadhatatlannak tűnő utat. Elfogadtam. Hálás vagyok. Igen, elfogadtam, hogy a nagyon-nagyon jó barátom elment.

Azt, hogy a szinte családtagommá vált, a nehéz napokat őszintén segítő társként végig kísérőm számára miért lettem egyszerre más, egyszerre talán sok, hihetetlen nehezen emésztettem, értettem meg. Ma is hálás vagyok az együtt elért csodákért. Jó ideig minden új lépést értelmezni próbáltam – aztán abbahagytam. Jelentőségét vesztette. Más került a fókuszba.

Mi van, ha nem kell megérteni az érthetetlennek tűnő választásokat? Mi van, ha „csak” elfogadjuk azokat, nem rosszá téve magunkat, vagy a másikat? Mi van, ha végre valóban feladjuk az elemző keresgéléseinket, ha végre elfogadjuk a teremtő csodánkat, ami lehet, hogy káoszosnak tűnik eleinte, de a végén megoldást teremthet.

Ha a nyár közepi pofonként megélt helyzet nincs, akkor én talán nem lettem volna Budapesten akkor, amikor nagyon itt volt a helyem, amikor ez valóban életbevágó volt. Most hálás vagyok, hogy itthon voltam.

Köszönöm mindazt, amit kaphattam, kaphatok tőletek bármilyen formában: akár pofonként, akár oldásként, meghallgatásként, vagy csak avval a tudattal, hogy VAGYtok nekem. És köszönöm, hogy tudatossá vált az is, hogy van, aki nincs számomra, pedig korábban úgy gondoltam, hogy Van. És képzeljétek! Ma ez nem rossz, nem jó. Ez ilyen!

Köszönöm mindazt, ami a hallgatott és tartott képzéseken jutott be/el hozzám, reptetett tovább együtt megélve veletek millió csodát. Többek között azt is, hogy még több az enyém abból a sok rejtett kincsből, amit az Access mottója tartogat magában: „Az életben MINDEN könnyedén, örömmel, ragyogva ÁRAD felém.”

Megengeded magadnak, hogy a SZARnak tűnőben, a SOK(k)ban is megleld a ragyogót? Megengeded magadnak, hogy mindezt úgy tedd, ahogy ez a tiéd – utánzások, elvárások, ítéletek, kiakadások nélkül?

Mi van, ha akár egy ALAPOZÓ képzés is segíthet abban, hogy ne legyen számodra sokk a sok? Mi van, ha Te is SOK LEHETSZ? …és még milyen sok dologra láthatsz rá jobban?
Vagy lehet, hogy Bántalmazás oldás alkalmával engedhetsz el milliónyi megélt sokkolót?

Köszönöm az ajándékod előre is, ha engem választasz. Köszönöm, hogy megengeded magadnak és nekem, hogy akár SOK is lehetek.

Schuller Ági (Sulci) CF – valaszthatsz.com