Stressz és pénzügyek – kihez tartozik?- Susan Lazar Hart

Kérdés: Susan, tudnál írni a blogodban a pénzzel és a pénzügyekkel kapcsolatos viszonyunkról? Rettenetes pénzügyi stresszben vagyok, és úgy érzem, magamra veszem ugyanazt a kapcsolatot a pénzzel, mint amilyen a szüleimnek volt. Hogyan tudok megszabadulni az ő stresszüktől és elvárásaiktól?

Susan: Nagyszerű kérdés és meglátás. Köszönöm!
Hányan vettük magunkra a szüleink pénzügyi valóságát és a pénzzel kapcsolatos stresszét?
Nézzünk meg három eszközt erre az esetre alkalmazva.

1. Könnyű vagy nehéz?

Magadra venni a szüleid pénzügyi valóságát…
Ez könnyű vagy nehéz neked?
Könnyű.
Ha könnyű, akkor jónak érzed. A könnyű a lehetőségek rezgése; amikor azok vagyunk, amik és akik lenni szeretnénk. A könnyűség érzése az az éberség és rezgés, ami többet teremt a számodra és belőled. Én a bőséggel élésnek nevezem, a valódi választással való élésnek.
Nehéz.
Ha valami nehéz, akkor tudsz róla. Lehet ez egy összehúzódás a testedben, de bizonyosan összehúzódás az univerzumodban. Vedd észre, ha valami nehéz. Ha nem változik, bármit is csinálsz, bármennyire is próbálod megjavítani – az „érzés” néha annál nehezebbé válik, minél inkább megpróbálod könnyűvé tenni. Minél jobban megpróbálod helyessé tenni, annál jobban beveszed azt a hazugságot, hogy van itt valami, ami a tied. (Soha nem a tied.)
Hogyan mozdulj a nehéztől a könnyű felé? Kérdezz!
Hányan veszitek be azt a valóságot, hogy a pénz és az üzlet stresszes dolog?
Mi lenne, ha élvezet lenne? Mi lenne, ha hajlandó lennél a pénzzel játszani, megkérni a pénzt, hogy játsszon veled?
Mi lenne, ha tényleg elismernéd, amit megteremtettél? Akkor több tűnne fel, vagy kevesebb?
Mi van akkor, ha a pénzed és az üzleted a pálya szélén vár arra, hogy feltegyél nekik egy kérdést?
Szóval hogyan mozdulj a nehézből a könnyűbe? Tegyél fel kérdést.

2. Kihez tartozik?

Amikor apám 101 éves korában meghalt, megkérdeztem, hogy másokért élte-e az életét. Igent bólintott. Azt válaszoltam neki, hogy ez rendben van – és most itt az idő, hogy önmagáért válasszon. Tíz óra múlva álmában meghalt.
Itt volt egy sikeres ember, aki megcsinálta a szerencséjét a maga tervezte lámpákkal, gyárral, kiállításokra utazott, bejárta a világot új ötletekért, minden területen bőséget biztosított a családjának. És mégis tudtam, hogy még többre vágyott – amit megteremtett, az soha nem volt elég – mindig azt gondolta, csinálhatta volna még jobban. Mindig azt hitte, hogy soha nem becsülték meg teljesen.
A haláláig nem is vettem észre, hogy mennyit vettem ebből magamra, mintha az enyém lenne. A nem eleget, a stresszt. A soha nem generálok eleget – ez nem az enyém, és soha nem is volt az.
Mennyire voltam kapcsolatban apámnak a hiányra és a sikerre vonatkozó nézőpontjával? Ez egy AHA-pillanat volt! Ez kihez tartozott?
Hányan nőttünk fel ilyen kifejezések között:
– Mindenért keményen meg kell dolgoznod.
– A pénz nem a bokorban terem.
– Legyél hálás azért, amit kapsz.
Itt használhatjuk az 1. eszközt – Nehéz vagy könnyű?
És a 2. eszközt – Kihez tartozik ez? Hozzám? Valaki máshoz? Valami máshoz?
Ha könnyű, akkor a tied. Amikor a tied, általában van egy érzékelhető rezgése annak, ami számodra a jövőben lehetséges.
Ha nehéz, akkor biztosan nem a tied, valószínűleg egy besűrűsödés van ott, valami, ami korlátoz téged, és gyakran ebbe a valóságba horgonyoz le.
Kinek a valóságát vetted be? Tied? Valaki másé? Valami másé?
Engedd el, valószínűleg eleve nem is volt a tied.
Hányan vettétek át a szüleitek és társaitok nézőpontját az üzletről, a pénzről, a pénzügyekről, ami visszatart attól, hogy többet teremtsetek? Engedjétek el, nem a tietek, és soha nem is volt.
Szóval akkor milyen kérdést tehetsz fel?

3. Kérdezz!

Amikor kérdést teszünk fel, akkor megváltoztatjuk az energiáját mindennek, amit korlátozásként fogadtunk el. Amikor kérdésben élünk, az univerzum tudomására hozzuk, hogy készen állunk, képesek és kíváncsiak vagyunk valami nagyobb megteremtésére, mint ami éppen megjelenik.
Kérdések önmagadhoz:
– Hajlandó lennék a szüleimnél többet teremteni?
– Hajlandó lennék elengedni minden nézőpontot, amit bármilyen életben vettem magamra arról, hogy a bankszámlám egyenlege a bizonyíték és igazolás arra, amit képes vagyok teremteni?
– Mit kellene ma elengednem ahhoz, hogy ma felülmúljam önmagamat a teremtésben?
Hajlandó lennél? Kíváncsi vagyok…
Az éberséggel apámról, arról hogy szinte minden pénzre vonatkozó nézőpontját magamra vettem, felszabadító volt tudni, hogy nem az enyém volt, és elengedni – ilyen gyorsan, ilyen könnyedén.
Milyen illúziót teremtettél a stresszről és a pénzről, amit ha elengednél, akkor mindent megadna neked, amit valaha is kértél?