Szeressenek, vagy önmagad légy? – Katarina Wallentin

Jun 12, 2020

Amikor elkezdtem az Access Consciousness®,t, leginkább az foglalkoztatott, milyen legyek a mindennel és mindenkivel való kapcsolatomban.

Így aztán átkozottul tökéletes és szeretetreméltó és mindenben jó voltam. Mégis végtelenül zavarban voltam arra vonatkozóan, ki is vagyok én.

Gyerekkoromban „más” voltam. Azt mondták, gyerekes vagyok, egy kicsit furcsa, és valahogy túl kedves. És mindennek a tetejében még igazán jó voltam az iskolában. Negyedik osztályban úgy terrorizáltak, hogy a szüleim a város egy másik részébe költöztek, és így újra kellett kezdenem az iskolát.

Biztos akartam lenni abban, hogy többet nem terrorizálnak majd. Divatos ruhában kezdtem járni, a „jó” dolgokat mondtam, és az osztály kedvenc és legklasszabb lányaival barátkoztam. Felfedeztem, hogy ugyanolyan nagyon, nagyon jó vagyok – a beilleszkedésben is.

Stratégiám alapja: megbizonyosodni arról, hogy szeretnek (bár halál biztos voltam abban, hogy ha látnák, ki vagyok valójában, egészen biztosan nem szeretnének). Kaméleon-sztár lett belőlem!

És az élet ment tovább. Kaméleon-tehetségemet mindenhol sikeresen bevetettem – egyetemen, a munkahelyen, külföldön, barátságok kialakításában. Mindenben. Pontosan az voltam, akit a többiek kívántak, és még egy kicsit több is, hogy túltegyek ezen. Itteni valóságunk szempontjából jól működött a dolog; nagyszerű életem volt, csodálatos életrajzom, jó fizetésem, mindebbe illő kapcsolatom, és egy édes kölyköm.

Egészen addig a pillanatig, amíg nem bírtam tovább. Nem találtam magamat, és annyira intenzíven éltem, hogy valahogy semminek nem volt már értelme. Vagy valami megváltozik, vagy felrobbanok. Mohón kerestem, és mindent megpróbáltam, amit csak lehetett, hogy kitöltsem ezt az űrt.

Néhány év eltelt, különféle tantra, mantra és meditáció gyakorlásával, amikor kapcsolatba

kerültem az Access Consciousness-szel. (Köszönöm, Rosario!) És az első tanfolyamok után az Intimitás 5 eleme maradt meg bennem: megengedés, bizalom, hála, tisztelet és sebezhetőség.

Mindegyik jelentett valamit számomra. Teljesen illettek ahhoz a furcsa gyerekhez, aki valaha voltam. Ez az 5 elem szó szerint megváltoztatta életemet, az első naptól kezdve, amikor hallottam őket.

Életem világítótornyaivá váltak. Mindenben velem vannak, ami vagyok és amit csinálok, és amit folyamatosan kérek. A lét lehetséges terét egyfolytában tágítják és mélyítik, oly módon, ahogy azt soha nem képzeltem el. És ha bármit elkezdek megítélni, ezek az elemek segítenek abban, hogy megvizsgáljam, mi is történik valójában. Ítélkezés és meghittség nem létezhet egyidőben.

Kérdésem: Milyen lenne a világ, ha a meghittség eme 5 eleme valóban érvényes volna számunkra?

A bennem lévő furcsa kis kölyök igazán nagyon szeretné tudni!

Katarina