Így az utóbbi időben egyre többet sűrítettem életembe és üzleti tevékenységeimbe, ami félelmetes… És lassan kezdtem visszacsúszni régi szokásomba, vagyis folyton szaladgáltam, minden és mindenki másról gondoskodtam, és nem hagytam elég időt magamnak és testemnek a pihenésre és arra, hogy csak LEGYEK.
Hiszen az életembe belefér még egy telefon, még egy megbeszélés, még egy tanfolyam, még egy megbízás…
Ismered ezt a szokást: mindig csak tenni, tenni? És nem egyszerűen LENNI?
Kultúránk azt a látszatot kelti, hogy csak akkor tudsz megszerezni dolgokat, ha csinálsz valamit. Minél inkább tevékenykedsz megállás nélkül, és minél jobban csinálod – annál sikeresebb és tökéletesebb vagy.
De mi van akkor, ha csak önmagadba, lényed terében relaxálsz? Mi van akkor, ha valójában a létezésből, és nem a cselekvésből kiindulva vagyunk a legtermékenyebbek?
Talán azt kérdezed: hát ez meg mit jelent?
Előfordult-e valaha, hogy valami olyasmit csináltál, amit igazán szeretsz csinálni – esetleg sétálni mentél el, vagy fürödni, vagy kávézni egy barátoddal, vagy gyerekeiddel játszottál – és semmit nem akartál bebizonyítani? Egyetlen részedet nem leplezted el, nem helyezted ítélet alá, amit mondtál vagy gondoltál arról, amit mások gondolnak. Éppen csak TE MAGAD voltál.
Ó – és nem volt mindez fantasztikus? És megfigyelted-e, hogy ezek azok az időszakok, amikor a legkreatívabbak vagyunk – és amikor azokat az „aha!”-pillanatokat éljük meg, vagy amikor egyszerűen vibrálóan ELEVENNEK érezzük magunkat?
Kérek szépen ebből még többet!!!
Így néhány hónap elteltével, miközben nem törődtem magammal, nem jógáztam, nem mozgattam meg a testemet, nagyon sok mindenben, amit csináltam, nem voltam igazán jelen… új elkötelezettséget vállaltam magammal és testemmel. És ekkor mit gondolsz, mi történt? Nem csak magammal, de magam körül mindenkivel sokkal kedvesebb lettem.
Férjemmel és testemmel való kapcsolatomat a „teremtsd meg”-listára helyeztem. Hetente 4 órát táblázok be a férjemmel való együttlétre – kapcsolatunk aktív teremtésére. Naponta legalabb 30 percet szánok arra, hogy testemet megbecsülöm azzal, amit aznap éppen szeretne – egy sétával, egy kis alvással, egy fürdővel, egy isteni uzsonnával – akármivel!
Mi az, amivel megbecsülhetnéd magadat, életedet, testedet? Mit élveznél? Mennyi időre volna szükséged? Mivel szeretnél kezdeni? És hogyan tudnád lehetővé tenni, hogy ez egyre több legyen és változzon?
Mi segítene abban, hogy jobban ÖNMAGADNAK érezd magadat? És mi van akkor, ha, amikor jobban önmagad vagy, másokat is meghívsz erre? Mi van akkor, ha más különc, vad és csodálatos ember, amilyen te is vagy, láthatóvá válnátok a világban ..
Én ezt bulisnak tartom! Számíts rám is! J