Ha bárki azt mondja nekem, hogy ekkora választásaim lehetnek bármikor is az életemben, hát jót nevetek.
Ez a nyár a régebben igencsak hihetetlennek tűnő választásokról szól.
Lassan öt éve májusban találkoztam az Accessel.
Akkor még délelőttönként dolgoztam, s délutánonként stressz-oldással foglalkoztam. Az életem már akkor is sokkal lazább volt annál, ahogy korábban pedagógusként éltem, de azért jól behatárolt biztonságosnak tűnő keretek között mozogtam, tervezgettem.
Egész életemben mindig mindent megteremtettem, amire igazán szükségünk volt Petivel, a fiammal.
Az Accessszel való megbarátkozás óta az életem évről évre elképesztően sok területen lett nagyon más – sokkal szabadabb, könnyedebb anyagiakban, és mi minden másban? Vagy van-e egyáltalán olyan dolog, amiben nem?
Ahogyan az Access a gyorsabb, hatékonyabb működésével majd minden kincsét megette az előző 25-30 év tanulmányainak, ez mindig megdöbbent.
Az mindenféleképpen más, hogy az Access Consciousness nem egy módszer, hanem egy életszemlélet.
Már a Bars képzéseken találkozhatsz eszközökkel, amik átalakítják az életet, s az Alapozók, a COP-k (Lehetőségek választása) és az összes többi lehetőség rengetegi új nézőpontot ad az életünkhöz.
Az Access hihetetlen dinamikusan fejlődik. Minden év megújult képzéseinek részei eleinte pofonokként értek – s van, amivel ma is nehezen barátkozom meg, amit nehezen emésztek eleinte:
Mennyire megérintett évekkel ezelőtt az Access viszonya a halálhoz…. aztán tavaly, amikor elmentek barátom, édesanyám, tán az új szemlélet nélkül nem tudtam volna feldolgozni úgy, ahogy végül is sikerült.
Mennyire nehéznek tűnt tavaly a káosz és a rend működésének megértése úgy igazán, ami ma óriási segítség a hétköznapokban. Minősített facilitátorként az Alapozó kurzusok tartása nagy segítség abban, hogy magamévá tegyem az újdonságokat.
Hogyan változtatták meg a testemet a testkezelések és képzések a 4 év során – a haladó csodákkal felturbózva, a Neked való test kincseivel kiegészülve? 
Többlépcsős volt a történet. Először a viszonyunk változott: elfogadtam úgy, akkorán, ahogy akkor volt.
Remélem, hogy nagy hozzájárulás lehetek evvel sokak életéhez, hisz hitelesen élem, hogy nem a méret a lényeg!
Ahogy szűnnek meg az ellenállásaim, ahogy el/befogadok többet és többet – most úgy olvadnak le rólam a kilók és sok korlátom is.
Imádom a Facelift képzéseket tartani. Az újat különösen. Nagy örömöm, hogy ennek a kezelésnek többször lehetek naaaaagyon szenvedő :- ) alanya is!! (HLMEIJ=Hogy lehet még ennél is jobb?)
Mekkora hozzájárulás az élethez az SOP – a Lehetőségek szimfóniája kezelés. Micsoda ajándék, amikor egy-egy kurzuson (pl. a Maestrókon) sok ilyen kezelést kapunk és adunk. Akkora töltés, hogy csuda.
Óriási örömmel élem meg a bántalmazásoldás minden alkalmát. Amikor én kaptam – először Kasstől – , záporként szakadtak a könnyeim. Azóta ezerféle élménnyel élem meg mások ezerféle megélést adó kezelését. Sokáig hihetetlennek tűnt, hogy már egy alkalmat követően is micsoda változást, szó szerinti felszabadulást, megkönnyebbülést láthatok azokon, akik részesültek már benne.
Az ESSE –kötőszöveti masszázs külön történet. Mekkora lehetőségeket rejteget egy-egy ilyen alkalom? Mi minden alakulhat át testi és nemcsak testi szinten?
Nem gondoltam volna, hogy a rövidebb lélegzetű testkezelés képzések, az egynapos Bars kurzus után ekkora élményt jelentenek az ALAPOZÓk. Mindegyik alkalom 4 nap CSODA. Mindegyik átváltozások sora sírásokkal, nevetésekkel fűszerezve.
Mindig minden accessesnek szívesen mesélek a külföldi képzésekről. Itthon még sokszor csak az áraknak az energiája működik (vajon ki mindenkihez tartozik ez?), s nem jut el mindannak az energiája, amit kint megél az ember. Már csak az ottlét is varázslat. A világ minden tájáról érkező ismerősök és még nem ismerősök energiája, megértése – akár nyelvtudás nélkül is, az őszinte ölelések, megélések, örömök …!!!! És maguk a képzések …..!!! Isteni.
Négy évvel ezelőtt nem gondoltam, hogy mennyi mindenre vagyok kész önmagamban is. Most már -hatvanon is túl- lassan csak mosolygok azon, hogy mi mindent nem engedtem meg magamnak ürügyekkel, hogy nem jó az nekem, vagy nem tudom megcsinálni, vagy nem jó az másnak. Ma már egyedül is képes vagyok beülni éttermekbe, sétálni külföldön, mintha otthon lennék, repülőjegyeket venni, szállásokat foglalni, egyedül utazni akár átszállásokkal is….
És nem gond nemeket mondani, s csak avval találkozni, akivel jól esik…. És nem gond kérni, elfogadva az őszinte választ. Már egyre kevésbé döntöm el a másik helyett, hogy mi a jó neki, hogy mit választana szerintem… Már senkit nem akarok mindenáron meggyógyítani, csak, ha kérik tőlem!
Az utazásaim során világpolgárként megértetem magam mindenhol akkor is, ha nincs igazán jó nyelvtudásom hozzá, de az energia nyelvét egyre nyitottabban használom. Megértenek!!
Persze a 7 lépés a zökkenőmentes kommunikációhoz tanárság is segít a kommunikációban. (Képzeljétek, én vagyok az első 7 lépés tanár a világon :- )- no evvel sem dicsekedtem volna korábban – de most miért is ne írjam le, amikor annyira büszke vagyok, s annyira örülök Kass elismerésének. Mi mindent adhatok majd még ezáltal is?
Rég is minden igazán szükségeset meg tudtam teremtettem magunknak. De akkor volt valami bizonytalanság a háttérben, akkor is, amikor volt rendszeres keresetem. Most az a különbség, hogy ha választok valamit, akkor ott van mögötte az az elköteleződés, ami hozza a lehetőségeket a teremtésre. Ahogy ez nekem sikerül, nem is lehet kérdés, hogy TE IS elérhetsz minden számodra fontosat, hisz valóban mindent képesek vagyunk megcsinálni.
A Maestro képzés nyár eleji kései választása után is sikerült megteremteni a rávalót, hiszen akkor is elköteleződtem!
S most teremtem a 7 napost. Választottam. Már a repülőjegyet megvettem. Megyünk – röpülünk … boldogan. Viszünk magunkkal titeket is, és hozzuk majd a Veletek is megoszthatót. Várom, hogy mi mindent.
Korábban az szinte elképzelhetetlen lett volna, hogy belevágjak.
Most azt kérdezem inkább, miféle hozzájárulás lehetek majd megélve Costa Rica kincseit is? Miféle hozzájárulás lehetek most megélve a készülődés, a teremtés időszakát?
Persze egy csomó mindenről nem írtam: a Boldog száj kezelésekről, a hawaii macis családállításról, amit imádok akkor is, ha nem Access, a facilitálásokról, az egyéni kezelésekről, s ki tudja, mi minden másról. De nem is érdekes.
Az érdekes hogy:
Mi van, ha mindent meg tudunk csinálni?
Mi van, ha elegek vagyunk így, ahogy vagyunk?
Mi van, ha nézőpontjainkkal nem akadályozzuk magunkat tovább?
Mi van, ha nyitottak vagyunk és el/befogadjuk az Univerzum ajándékait?
Mi van, ha megengedjük magunknak mindazt a csodát, amit kaphatunk?
Mi van, ha megengedjük magunknak mindazt a csodát, amit adhatunk?
Mi van, ha bevállaljuk, hogy választjuk a boldogságot, s evvel megfertőzzük mindazokat, akik ezt ugyanígy szeretnék?
Szállnál-e velem? vagy mi minden más lehetséges még?
Várlak! Örömmel. Hogy lehet még ennél is jobb?
SchullerÁgi (Sulci)
Ezt az írást Bohn Kriszta csalogatta ki tőlem – kíváncsian, hogy hogy jutottam ide most.