Nem emlékszel rá pontosan.
Nem volt nagy pillanat.
Nem állt meg körülötted a világ.
Csak történt valami.
Talán csalódtál.
Talán kinevettek.
Talán túl sok volt egyszerre.
És ott, belül, csendben megszületett egy mondat:
„Inkább ilyen leszek.”
„Inkább nem mutatom.”
„Inkább kibírom.”
„Inkább nem kérek.”
Nem fogadalom volt.
Nem dráma.
Csak egy választás.
Ami akkor védett.
Azóta viszont lehet, hogy már nem védelem.
Hanem fal.
Érdekes, hogy mennyire természetesnek érezzük azt, amit egyszer döntöttünk.
Mintha személyiség volna.
Mintha adottság.
„Én ilyen vagyok.”
De mi van, ha nem ilyen vagy?
Csak akkor ezt választottad.
Mi változna, ha ma újra ránéznél arra a belső döntésre?
Ez még szolgál?
Vagy csak megszoktam élni belőle?
Ha most nem a múlt döntene helyetted,
hanem a jelened,
miben lenne más a következő választásod?
K.M.