Van valami megnyugtató abban, ha tudod, ki vagy.
Legalábbis azt hiszed, hogy tudod.
„Én ilyen típus vagyok.”
„Nekem ez megy.”
„Én nem vagyok az a…”
Ezek a mondatok lassan köréd épülnek.
Nem rácsként.
Inkább kapaszkodóként.
Ismerős terep.
Ismerős reakciók.
Ismerős határok.
Csak néha történik valami.
Valaki máshogy néz rád.
Valahol nem úgy reagálsz, ahogy szoktál.
Valami benned nem fér bele a megszokott keretbe.
És egy pillanatra megcsúszik a biztosnak hitt „én”.
Mi van, ha az identitás nem adottság?
Hanem ismételt választás?
Mi van, ha nem arról van szó, hogy ilyen vagy,
hanem arról, hogy eddig így döntöttél?
Milyen lenne egy napig nem automatikusan reagálni?
Nem a megszokott szerepből válaszolni?
Nem abból az „én ilyen vagyok”-ból működni?
Ki lennél, ha ma nem a tegnapi önmagad folytatása volnál?
K.M.