Az öltözködés első ránézésre egyszerűnek tűnik. Felveszel valamit, ami kényelmes, ami tetszik, ami éppen kéznél van. Mégis, a ruhák sokkal több információt hordoznak annál, mint amit elsőre gondolnánk. Nemcsak takarnak vagy kiemelnek, hanem kapcsolatban állnak azzal, ahogyan viszonyulsz a testedhez.
A választásaidban megjelenik, hogy éppen akkor mit szeretnél megmutatni, és az is, hogy mit szeretnél elrejteni. Nem mindig tudatosan, inkább egy megszokott irány mentén. Egy szín, egy fazon, egy stílus, ami újra és újra visszatér.
Hat rád a divat. Néha észrevétlenül. Régi képek kerülnek elő, és látod magad olyan ruhákban, amelyek egy időben teljesen természetesek voltak. Aztán jön egy pillanat, amikor ugyanezt már furcsának találod. Majd eltelik egy kis idő, és ugyanaz a fazon újra megjelenik, és hirtelen vonzóvá válik. Mintha nemcsak a ruha változna, hanem a hozzá való viszonyod is.
A pénz is könnyen belép ebbe a térbe. Magyarázatként, korlátként, indokként: most éppen nem lehet, nem fér bele, vagy majd később, amikor összejön rá. Sokszor a pénz nemléte, vagy mennyiségének határa csak ürügy arra, hogy ne kelljen választanod, amíg nem tudod, mi az, amit igazán választanál.
Vannak azok a pillanatok, amikor valami újat választasz: egy ruhát, egy stílust, amelyről úgy érzed, közelebb áll hozzád. Ezzel együtt megjelennek mások reakciói is: egy megjegyzés, egy félmondat, egy hangulat.
Emlékszem, amikor először vettem olyan ruhákat, amelyek valóban tetszettek, és amikor ezt meglátta anyukám, csak annyit mondott: Ez a ruha jó, már csak egy ecetes olló kellene hozzá. Nem volt hosszú mondat, mégis sokáig ott maradt bennem.
A reakciók hatnak. Nem feltétlenül látványosan. Mélyen. A következő választásnál, egy bizonytalan pillanatban, egy döntés előtt. Ilyenkor könnyen az történik meg, hogy inkább azt választod, ami kevésbé látszik, ami biztonságosabb, ami nem hív ki reakciót.
A ruhák így nemcsak arról szólnak, hogy mit veszel fel. Hanem arról is, hogy mennyire engeded meg magadnak, hogy látható legyél. Hogy mennyire állsz bele abba, hogy lehet neked olyan, ami a tiéd, és hogy mennyire engeded el azt, ami már nem a tiéd.
Ránézel most az öltözködésedre ezeknek a kérdések mentén is:
Mekkora jelentőséget tulajdonítok az öltözködésemnek?
Amilyen stílust, színeket választok, az valóban tetszik, vagy megszokás, vagy valami más (megfelelés talán?)?
Mi az, amit megmutatok magamból, és mi az, amit elrejtek?
A pénz valóban határ, vagy egy jól működő ürügy?
Mi kell ahhoz, hogy elismerjem, hogy tudom, mi áll jól nekem?
Mi mindent tükröznek a színválasztásaim?
Mit jelent számomra, ha a ruháim segítségével elbújok és mit, ha megmutatom magam?
Mi mindenben adhatnak információt a válaszaid?
Kipróbálod most a mást?
Mi kell ahhoz, hogy eljöjjön az idő, amikor csak azt hordod, ami valóban te vagy?
K.M.