Az ellenállás sokszor úgy jelenik meg, mint erő. Olyan irány, ami megvéd, ami látszólag megmutatja, hogy nem engeded azt, hogy más mondja meg, mi legyen a jó megoldás. Megmutatja, hogy van benned határ, van benned döntés, van benned saját akarat.
Nem veszed észre, hogy ilyenkor a másik vezet, akinek te ellenállsz, akire te reagálsz.
Az ellenállás ritkán működik csak kifelé, sokszor ugyanazzal az erővel hat befelé is.
Emlékszem, gyerekként mennyire egyértelmű volt nekem is, hogy mit kellene felvennem reggelente.
Édesanyám kirakta a ruhákat, megmondta, milyen legyen a hajam: rövid, hosszú, összefogva, kiengedve. Volt egy képe arról, hogyan kellene kinéznem. Bennem pedig megszületett a másik irány. Ha így kellene, akkor én így biztosan nem, akkor én csakazértis máshogy. Ha ez a jó, akkor én csakazértis azt.
Ez az irány nemcsak reggel, nemcsak öltözködéssel kapcsolatban működött. Maradt az élet sok területén. Beépült, egyfajta belső választássá vált, ami nem mindig arról szólt, hogy mit szeretnék, hanem arról, hogy mi az, amit nem.
És az ellenállás ebben nagyon következetes.
Azt mondja, hogy így kellene? Akkor nem.
Azt mondja, hogy változz? Akkor még inkább nem.
Azt mondja, hogy ez segítene? Akkor biztosan nem.
Eközben nem mindig az a kérdés, hogy ki irányít. Hanem az, hogy mi irányít, mert az ellenállás könnyen válik egy másik vezérlővé.
Így volt ez a körmömmel is. Sokáig rágtam. Része lett annak, ahogyan magamra néztem. Amikor megjelent egy lehetőség, hogy ez megváltozzon, hogy másképp legyen, az nemcsak egy új választás volt, hanem egy új kérdés is: akkor ki vagyok én, ha nem a körömrágós vagyok? Akkor nem vállalom fel magam?
Az ellenállás itt is működött. Nem választani. Nem változtatni. Nem megengedni. Mert akkor valami megszűnne.
Amikor mégis megengedtem a zselés, a szép, a hibátlan körmöket, valami más jelent meg. Nem egy elvesztett rész, hanem egy új lehetőség, egy másik, egy feléledt érzés, egy másik jelenlét.
Az ellenállás sokszor fenntart működéseket. Következetes. Védi azt, ami már ismert. Akkor is véd, ha már nem is szolgál.
A test is belép ebbe a játékba. Egy megállás, egy helyzet, ami nem úgy alakul, ahogyan szeretnéd. Nem feltétlenül azért, mert a test „hibázik”, hanem mert egy működés automatikusan fut, ami nem a könnyedség felé visz. Sőt!
Mi változhat, ha ránézel:
Hol működik most az ellenállás az életemben?
Mit nem választok csak azért, mert valaki azt mondta, hogy az lenne jó?
Van olyan kérés, felajánlás, amire azt mondom, hogy nem, miközben valójában nagyon is érdekelne?
Mi minden az, amit az ellenállásom tart fenn?
Mi az, ami megjelenne, ha egy pillanatra nem kellene ellenállnom?
Az ellenállás nem ellenség. Inkább egy irány, ami eddig működött. Amikor láthatóvá válik, már nem kell ugyanúgy működnie.
Megengeded magadnak a szabad választást? Vigyázz, veszélyes.
Könnyebben választhatod magad.
K.M.