Részlet egy személyes kutatási naplóból.
- megfigyelés
Az identitás stabilnak tűnik addig, amíg a környezet nem kér tőle újat. Ismerős helyzetekben az ember gyors, hatékony, szinte automatikus. A rendszer jól optimalizált. - megfigyelés
Amikor új reakció jelenik meg, a test hamarabb jelzi az eltérést, mint a gondolat. Gyorsabb pulzus. Szűkebb torok. Fokozott éberség. - feltevés
Az önazonosság érzése gyakran az ismétlésből származik, nem a tudatosságból.
Tegnap 17:42-kor egy beszélgetésben más hangon válaszoltam, mint szoktam. A mondat rövidebb volt. Nem magyaráztam túl. A tér csendesebb lett. A másik fél néhány másodpercig keresett valamit az arcomon. Én közben azt figyeltem, hogy bennem mi történik.
- adat
A világ nem omlott össze. - adat
A beszélgetés iránya megváltozott. - kérdés
Lehet, hogy az identitás inkább valószínűségi mintázat, mint állandó tulajdonság?
Ha egy reakciót tízből tízszer ismétlek, azt nevezem „én”-nek. Ha nyolcszor, már bizonytalanság jelenik meg. Ha ötször, elkezdem keresni az új definíciót.
- hipotézis
Az identitásváltás nem új tulajdonság felvétele. Inkább arányeltolódás. Egy korábbi mintázat háttérbe húzódik, egy másik előrébb lép. - személyes megjegyzés
A legnehezebb pillanat nem a váltás volt, hanem az a néhány másodperc, amikor még nem tudtam, ki beszél belőlem. A régi én? Az új? Vagy valami átmeneti állapot? - következtetés
Az identitás dinamikus rendszer. Stabilitása az ismétlésen alapul. Mozgása a választáson. - nyitott kérdés
Ha a következő helyzetben tudatosan más arányban reagálok, mennyi idő alatt érzem majd természetesnek?
Milyen mintázatot ismételsz olyan gyakran, hogy már önmagadként hivatkozol rá?
És mi történne, ha a következő alkalommal csak az arányon változtatnál?
K.M.