Az enyém vagy! – mondja a férfi. A tied vagyok! Feleli a nő. A gyerek a mienk. Tartják a házasok. Igazuk van. Vagy mégsem? Valóban valaki tulajdonaivá válunk, mikor kimondjuk a boldogító igent? Nagy tévedés áldozata, aki valóban elhiszi ezeket a kedveskedő állításokat. Az ember senki másnak nem tulajdona, csak saját magának. Sem a feleség a férjnek, sem a férj a feleségnek nem személyes vagyontárgya. Ugyanígy a gyermek is csak “vendég a háznál”, ahogy a népszerű rádióműsorban mondják. Az egyének pedig meg kell, hogy tartsák személyes szabadságukat, úgy hogy ezzel mások szabadságát ne sértsék meg. Ez a legnehezebb dolog egy együttélésben. A kompromisszumok pedig gyakran lehetetlenné válnak, ilyenkor jön a válás.