Szenvedéseink tárgya: a HIÁNY
valakinek vagy valaminek a hiánya.
Vagy úgy, hogy volt, de most már nincs
– akár elvesztettük, akár elvették –
vagy úgy, hogy másoknak van,
de nekem nincs.
Minden szenvedésünk mögött a hiány,
a nincs, a nemlét áll.
Ezért van az, hogy a szenvedést megosztani
nem lehet. Mert a hiányt,
a nincset, a nemlétet nem lehet átadni,
vagy átvenni. Mert nincs.
Saját szenvedésünk magánybazártságának
tragikumát még mélyebben éljük meg,
amikor mi toporgunk
a másik szenvedésének partján.
Segítenénk, de nem lehet.
Átvennénk, de tehetetlenek vagyunk:
a hiányt, a nincset nem vehetjük át.
Megoszthatatlan.
Átadni, átvenni csak azt lehet, ami van.
A rossz titka az, hogy nincs.
Hisz éppen az a rossz, hogy valaki vagy
valami nincs, aki vagy ami – szerintünk –
kéne, hogy legyen.