9/13 – Jegyzetek az identitás mozgásáról – K.M.

Részlet egy személyes kutatási naplóból.

  1. megfigyelés
    Az identitás stabilnak tűnik addig, amíg a környezet nem kér tőle újat. Ismerős helyzetekben az ember gyors, hatékony, szinte automatikus. A rendszer jól optimalizált.
  2. megfigyelés
    Amikor új reakció jelenik meg, a test hamarabb jelzi az eltérést, mint a gondolat. Gyorsabb pulzus. Szűkebb torok. Fokozott éberség.
  3. feltevés
    Az önazonosság érzése gyakran az ismétlésből származik, nem a tudatosságból.

Tegnap 17:42-kor egy beszélgetésben más hangon válaszoltam, mint szoktam. A mondat rövidebb volt. Nem magyaráztam túl. A tér csendesebb lett. A másik fél néhány másodpercig keresett valamit az arcomon. Én közben azt figyeltem, hogy bennem mi történik.

  1. adat
    A világ nem omlott össze.
  2. adat
    A beszélgetés iránya megváltozott.
  3. kérdés
    Lehet, hogy az identitás inkább valószínűségi mintázat, mint állandó tulajdonság?

Ha egy reakciót tízből tízszer ismétlek, azt nevezem „én”-nek. Ha nyolcszor, már bizonytalanság jelenik meg. Ha ötször, elkezdem keresni az új definíciót.

  1. hipotézis
    Az identitásváltás nem új tulajdonság felvétele. Inkább arányeltolódás. Egy korábbi mintázat háttérbe húzódik, egy másik előrébb lép.
  2. személyes megjegyzés
    A legnehezebb pillanat nem a váltás volt, hanem az a néhány másodperc, amikor még nem tudtam, ki beszél belőlem. A régi én? Az új? Vagy valami átmeneti állapot?
  3. következtetés
    Az identitás dinamikus rendszer. Stabilitása az ismétlésen alapul. Mozgása a választáson.
  4. nyitott kérdés
    Ha a következő helyzetben tudatosan más arányban reagálok, mennyi idő alatt érzem majd természetesnek?

Milyen mintázatot ismételsz olyan gyakran, hogy már önmagadként hivatkozol rá?
És mi történne, ha a következő alkalommal csak az arányon változtatnál?

K.M.