Ha valaki megkérdezné, ki vagy, valószínűleg nem tulajdonságokat sorolnál fel. Inkább történeteket.
Elmondanád, honnan indultál.
Mi volt nehéz.
Mi sikerült.
Hol törött meg valami.
Hol kellett helytállni.
Kiket veszítettél el.
Mire vagy büszke.
Mire kevésbé.
Az identitás gyakran nem más, mint az a történet, amit újra és újra elmondasz magadról.
Van, aki úgy mesél, mintha mindig túl későn érkezne.
Van, aki úgy, mintha neki mindig többet kellene bizonyítania.
Van, aki úgy, mintha különleges kivétel volna.
Van, aki úgy, mintha minden rajta múlna.
Ugyanaz az esemény más történetbe kerül, és máris más jelentést kap.
Egy kudarc lehet bizonyíték arra, hogy „én ilyen vagyok”.
Vagy lehet egy fejezet egy hosszabb úton.
Egy szakítás lehet annak a története, hogy „engem elhagynak”.
Vagy annak, hogy „képes vagyok kilépni abból, ami szűk”.
A történet struktúrája formálja a jövőt.
Amit magadról következetesen mesélsz, ahhoz igazítod a következő döntéseidet.
Észrevetted már, hogy bizonyos mondatok mindig visszatérnek, amikor magadról beszélsz?
Hogy vannak kedvenc fordulataid, amelyek köré újra és újra felépíted az életed eseményeit?
Mi történne, ha ugyanazt a múltat egy másik történetbe helyeznéd?
Nem a tények változnának.
Csak az értelmezés tengelye.
És ha a történet változik,
változik az is, akinek meséled.
Milyen történet főszereplője vagy most?
És szeretnél-e ugyanennek a történetnek a következő fejezetében élni?
K.M.