Az identitásról sok mindent elmondtunk.
Szerep.
Rendszer.
Történet.
Mintázat.
Arány.
Mind igaz lehet.
És mégis, egyik sem végleges.
Az, akinek ma tartod magad, egy sor választás eredménye. Tudatos és öntudatlan döntéseké. Olyan pillanatoké, amikor reagáltál, amikor alkalmazkodtál, amikor védted magad, amikor hű maradtál valamihez.
Ez mind formált.
De a választás nem csak előre nézhet.
Néha hátulról indul.
Néha onnan, hogy érzed:
így már nem.
Nem így szeretnék reagálni.
Nem ebben a történetben szeretnék maradni.
Nem ezt a hangot akarom továbbvinni.
A „ki szeretnék lenni” sokszor túl távoli kérdés.
A „ki nem szeretnék már lenni” közelebb van.
És ebből már formálódik az irány.
A választás nem mindig látványos döntés.
Néha csak arányeltolódás.
Egy másik mondat.
Egy kihagyott reflex.
Egy új hangsúly.
Ma, ebben a tudatosságban,
melyik irányba billenne a mérleg?
Ha nem a régi történeted automatikus folytatása lennél,
hanem tudatos szerkesztője a következő fejezetnek,
mit hagynál ki?
Mit hangsúlyoznál át?
K.M.