Az identitás nem egyik napról a másikra alakul ki. Apró választásokból épül, visszajelzésekből, kimondott és kimondatlan mondatokból. Egyszer csak megszokjuk, hogy „ilyen vagyok”, és többé nem kérdőjelezzük meg, hogy ez valóban belőlünk fakad-e, vagy egy régi döntés tovább élése.
Az énkép sokszor nem belső bizonyosság, hanem alkalmazkodás. Erősödik, ha megerősítenek, és meginog, ha megkérdőjeleznek. Így válik természetessé az, ami valójában egy korábbi választás eredménye. Nem rossz választás – csak talán már nem aktuális.
„Az énképem nem rólam, hanem azokról szól, akik véleményeztek.” (Biegelbauer Pál)
Az Identitásváltás sorozat azzal foglalkozik, hogyan működik bennünk az identitás, és mit jelent az identitásváltás valójában. Nem új szerepet keres, és nem új címkét ad. Inkább ránéz arra, hogyan él tovább az énkép akkor is, amikor már érezzük, hogy valami mozdulna, és végül választjuk a változást.
Az önismeret itt nem elmélet, hanem tapasztalás. Annak felismerése, hogy a választás ma is a kezünkben van, még akkor is, ha a régi működés erősnek tűnik. Az identitás nem kőbe vésett sors, hanem élő folyamat.
Az ÉNképVÁLTÓ ebből a térből indul. Nem megjavítani akar, hanem láthatóvá tenni, hogy az, amit önmagunkról tudni vélünk, sokszor csak egy régi döntés lenyomata. Ha ránézünk, máris mozdul valami.
Erről akar gondolatokat ébreszteni a 13 rész.
K.M.