Volt idő, amikor azt hittem, hogy mindent be kell engednem. Minden érzést. Minden gondolatot. Minden helyzetet. Mintha attól lennék elég nyitott, hogy nem válogatok.
De közben egyre fáradtabb lettem. Nem a sok dologtól, hanem attól, hogy nem kérdeztem meg magamtól: nekem ez most kell-e.
A befogadás nem azt jelenti, hogy mindent átengedek magamon. Hanem azt, hogy tudom, hol van a határom. Van, amit meghallok, és van, amit csak tudomásul veszek. Van, ami megérint, és van, ami mellett elmegyek.
Ez nem elzárkózás. Ez választás.
Amióta ezt megengedem magamnak, kevesebb dolog jut be, de ami igen, az maradni tud. Nem kell mindent befogadnom ahhoz, hogy nyitott legyek. Elég, ha azt engedem be, ami valóban dolgom.
Van most az életedben olyan dolog, amit nem kellene befogadnod, csak tudomásul venned?
Milyen lenne most egy kicsit szűkebbre húzni a saját határaidat?
K.M.