Van, amikor az érzés nem nehéz, csak teret kér.
Amikor jön valami kellemetlen, rögtön keresem, mivel lehetne lefedni. Egy gondolattal. Egy magyarázattal. Egy gyors továbblépéssel. Pedig az érzés legtöbbször nem akar sokáig maradni. Csak jelez.
Amikor nem tolom el rögtön, nem elemzem, nem javítom, nem nevezem el túl gyorsan, akkor meglepően hamar változni kezd. Nem azért, mert eltűnik, hanem mert meghallották.
A befogadás ilyenkor nem nagy nyitás. Inkább egy apró megengedés. Annyi, hogy azt mondom: rendben, most ez van.
És ettől az érzés nem lesz erősebb. Csak tisztább.
Volt mostanában olyan érzésed, amit nem akartál rögtön megoldani, csak hagytad?
Mi történik, amikor nem sietsz el mellette?
K.M.