A pénz és a test kapcsolata sokszor észrevétlenül alakul ki. Helyzetekből, amelyekben valahogy megtanulod, hogyan kell jelen lenni, mit lehet, mit nem lehet, mit választasz, és mit hagysz ki.
A pénz könnyen jelenik meg indokként. Közben sokszor inkább ürügyként működik, magyarázatként, amely elfedi, mi az, amit valójában nem választasz. A változás halasztásának egyik legegyszerűbb módja. Ez sokszor nem is a pénzről szól, inkább arról, hogy mit engedsz meg magadnak.
Vannak helyzetek, amikor ez nagyon korán kezdődik. Emlékszem, csak a hónap elején vittem magammal tízórait. Kicsiként a ritmus miértje nem tűnt fel. A hónap vége felé már rendszeresen éhes voltam. Ezzel együtt megjelent valami más is: egyfajta szégyen. Nem kértem mástól, de ha csak lehetett, vettem a maradékokból – lehetőleg észrevehetetlenül, és azt sem tartottam bűnnek, amikor elcsentem a boltból egy szelet csokoládét.
Egyszer egy külföldi útra ismerősöm úgy indult el, hogy az ottani étkezésre nem volt pénze. Valahogy mégis mindig kapott enni. Én akkor értettem meg valamit. Nem gondolatban, hanem testben. Hogy milyen az, amikor nincs, és milyen az, amikor egyszer csak van. Ilyenkor a test nem mérlegel, hanem vesz, nem a szükséges mennyiséget, hanem habzsol, mert fél, hogy lesz-e a következő pillanatban. Tartalékol. Megdöbbentő volt megélni, meglátni, hogy a pénz hiánya mekkora félelmet nyit meg a testben.
A tapasztalatok nem tűnnek el. Beépülnek. Ott maradnak a választásokban. Abban, hogy mit veszel le a polcról. Abban, hogy mit hagysz ott. Abban, hogy mit engedsz meg magadnak, és mit nem.
Van, amikor az jelenik meg, hogy inkább a kevesebbet, a kevésbé finomat, a kevésbé értékeset választod, hogy másnak inkább jusson. Hogy nem a jobbat, nem a frissebbet, nem a többet, mert valahol az a működés él benned, hogy a másiknak jobban kell, ő fontosabb, a te tested elvan így is.
Ez átfordulhat, és egyszer csak már csak a frisset választod. Amikor nem fér bele az, ami tegnapi. Amikor a test egy másik irányba mozdul, és ezzel együtt új minták jelennek meg.
Mikor választasz magadért valóban? Mikor ellenállásból?
A pénz hiánya, léte, biztonsága, bizonytalansága hogyan szól a testedről?
Mi mindenre használom a pénzt most a testemmel kapcsolatban?
Hol jelenik meg valódi határként, és hol használom ürügyként?
Mit nem engedek meg magamnak, miközben azt mondom, hogy nem lehet?
Van olyan választásom, ami valójában egy régi mintából jön?
Mit tanult a testem a hiányról, és mit csinál, amikor nincs hiány, sőt?
Ha most őszinte vagy magadhoz, holnaptól mi mindenben választhatsz másként?
Mi mindent hozhat a testednek és neked, amikor nem a pénz a visszafogó, amikor elismered, hogy meg tudod teremteni mindazt, amit igazán meg akarsz adni a testednek, magadnak?
K.M.