Sokszor halljuk ezt a tanácsot: „Engedd el!”
Mintha ez egyetlen döntés lenne. Mintha elég volna egyszer kimondani, hogy most már nem foglalkozom vele, és minden fájdalom egyszerűen eltűnne.
De vajon tényleg így működik?
Ha így lenne, aligha maradnának velünk évekig régi sérelmek, csalódások vagy félelmek. Nem cipelnénk magunkkal újra és újra ugyanazokat az érzéseket, és nem találnánk magunkat hasonló helyzetekben.
Talán azért, mert nem mindig azt kell elengednünk, amiről azt hisszük. Sokszor nem maga a történet tart fogva bennünket, hanem az a következtetés, amelyet akkor levontunk belőle.
Az az ígéret olyan, mint egy titkos eskü, amelyet egy gyerek tett önmagának.
Az a döntés, hogy többé nem fog hibázni. Hogy mindig erős lesz. Hogy nem kér segítséget. Hogy nem bízik senkiben. Hogy mindig meg fog felelni.
Ezek a régi döntések sokszor évtizedekig láthatatlanul irányítják a választásainkat.
Amikor azt mondjuk, hogy szeretnénk elengedni valamit, lehet, hogy valójában nem az emléket szeretnénk kitörölni, hanem felszabadulni az alól a működés alól, amely egykor segített túlélni, ma viszont már visszatart.
Az emlék attól még az életünk része marad. A test észrevétlenül őrzi. Ha rátalálsz erre a csendes energiacsomóra, utat mutathat a felismeréshez, a valódi ráébredéshez és az elengedéshez.
A kiváltó okot felismerve megváltozik a kapcsolatunk a megszokottá vált, már nem kívánt működéssel.
Akkor ugyanarra a történetre egyszer csak már nem ugyanazzal a fájdalommal nézünk, már nem határozza meg a döntéseinket.
Végre nem a múlt választ helyettünk.
Így válik könnyeddé az új választások lehetősége.
Mi az az ismétlődés az életedben, amit még mindig valami régi ígéreted irányít?
Mi változhatna, ha nem a történetet akarnád elengedni, hanem azt a régi következtetést, ígéretet, titkos fogadalmat?
K.M.
Ha szeretnél ránézni arra, milyen régi következtetések és döntések irányítják ma is a választásaidat, SchullerÁgi ÉNképVÁLTÓja segíthet új nézőpontból találkozni önmagaddal.