Emlékszem, majdnem hat évvel ezelőtt egy késő októberi délutánon a díványon ültem a lakótársam mellett, ahogy szoktam. Éppen a pénzügyeit nézte át, és 27.000 dollárral volt mínuszban. Számomra ezt szörnyű állapotot jelentett.
„Mit kellene csinálnom ahhoz, hogy karácsonyig pluszban legyek?”- kérdezte vidáman.
„Micsoda?!” Azt hittem, rosszul hallok.
27.000 $ az az összeg volt, amit én, ha szerencsém volt, 6 hónap alatt teremtettem meg. El sem tudtam képzelni, hogy ekkora adóssággal terhelhetném magam, de azt még kevésbé, hogy két hónapon belül akár meg lehet változtatni ezt a helyzetet. Tudtam, hogy külföldi útra készül, hogy a karácsony körül mekkora felhajtást csap mindig. Az, hogy ezeken kívül PLUSZ 27.000 dollárt tud teremteni, hát ez őszintén szólva számomra gonosz dolognak tűnt.
Nem tudta azt, hogy nekem milyen nehezemre esik pénzt teremteni.
Nem lehetett volna egy kicsit empatikusabb, ahelyett, hogy azzal dicsekszik, mennyit keres?
Ha velem értesz egyet, és azt várod el Te is, hogy a barátnőm ne legyen szemét velem… várj egy pillanatot.
Ha azt gondolod: “hát ez egy hátborzongató reakció”, egyetértenék veled. Igazad van. 800 millió százalékig. Ez HÀTBORZONGATÓ reakció. Vagy legalábbis ez egy áldozat reakciója, egy olyan reakció, amely soha nem akar többet teremteni.
Az a helyzet, hogy soha nem mondta, hogy meg tudja tenni. Éppen csak feltette a kérdést. (Hogy mer ilyen kérdést feltenni?!)
Szerencsére már ismertem az ACCESS-nek nevezett fura eszközöket. Használatukkal legtöbbször rajtakapom magam, hogy én sem vagyok normális. Az abból adódó sértettség érzés, hogy lakótársam minek a teremtésére képes – felébresztett.
Miért nem reagáltam így: “WOW! Tényleg képes vagy rá?” Mibe kerülne NEKEM ezt mondani? Mit tudsz a pénzről, amiből én is profitálhatok? Mibe kerülne nekem, hogy ilyen könnyedén teremtsek pénzt?
Most is azt választottam volna, hogy az ő teremtése révén én rosszul érezzem magam. Ez őrület! Mennyire szerettem ezt a különös történetet, amiben én, ha pénzről van szó, az áldozat vagyok? Most azonban még aznap azt választottam, hogy mindezt elengedem.
Hát erről van szó…
Nem a te dolgod avval törődni, hogy más hogyan választ, amikor te valami nagyot teremtesz.
Nem a lakótársam dolga volt, hogy én a sértődést választom-e, vagy azt, hogy tanulok tőle. Nem az én problémám, ha valaki besétál az utcámba, és ezt mondja: “Ebből kérek még!” vagy “Mi a baj velem, hogy én még nem teremtettem többet?”
Ez nem a mi választásunk. De tudod-e, mi kell legyen a TE választásod?
Azt válaszd, amit TE teremtesz. Azt válaszd, aki Te vagy.
És ha olyan élet teremtését választod, amelyik másokat arra inspirál, hogy többet teremtsenek, akkor sem mindenki fogja ezt választani.
De talán néhányan igen.
Ilyen vagy?
Hajlandó vagy olyan életet teremteni, ami másokat arra inspirál, hogy többet teremtsenek? És aztán hagyni őket, hogy azt válasszák, amit választani akarnak?
Ez így bulis. És így mindenki szabad.
Forrás: It’s Not Your Choice If Someone is Inspired of Feels Terrible
Fordította: Kaposi Luca (valaszthatsz.com)