A mester csak a lényegtelenben
(a tudásban) több a tanítványainál.
Nem felsőbbrendű, nem emelkedett,
nem titokzatos, nem látványos,
a legkevésbé sem nagyszerű,
inkább egyszerű.
Hibával teli, küszködő, kereső ember
a fölény legkisebb jele nélkül.
Tanítványait nem magához köti,
hanem magukhoz segíti.
Tudja, hogy a megvilágosodás nem
különbbé tesz, hanem a másik csodájának végtelen tisztelőjévé és szolgálójává.
A mester arról ismerszik meg, hogy jobban tiszteli a tanítványait, mint azok őt.