“Ember mivoltunk az emberi kapcsolatainkban bontakozik ki. Kapcsolatainkban a legjelentősebb szerepet a párkapcsolataink jelentik. Ezek érintenek minket a legmélyebben, általuk érezzük magunkat a mennyben vagy a pokolban, gyógyulunk vagy sebződünk, szárnyalunk vagy összetörünk. Bennük nyílik lehetőég a másik tükrében önmagunkra ismerni, szembesülni illúzióinkkal, majd azok sorozatos elvesztésével ráébredni a káprázatok mögötti valóságra. A valóságra, amely a legszárnyalóbb képzeletet is messze felülmúló csoda. A párkapcsolatok esélyt adnak arra, hogy megtaláljuk azt, amit mindannyian egész életünk során keresünk, a boldogságot.
Út. Talán a leggyakrabban járt út, de nem az egyetlen. Vannak más utak is a teljességhez. A következőkben a párkapcsolatokat vizsgáljuk meg. Nem azok felszíni megnyilvánulásait, hanem próbálunk a kérdés legmélyebb zónáiba hatolni. A szív mélységeibe, a szeretet csendjébe, hogy megértsük önmagunkat, megértsük a másikat. Innen, létezésünk középpontjából magunkra, a kapcsolatainkra, a Világra pillantva megrendítőn másképp látszik minden. Innen látni lehet, míg a felszínen csak vakon tapogatódzni. Értelmét veszti az, amiről úgy véltük, hogy értjük, és értelmet nyer az, ami előtt értetlenül álltunk. Fájdalmas ébredés lesz rádöbbenni arra, hogy becsapottak vagyunk – hogy a normák, amikre neveltek és igyekeztünk hozzájuk igazítani életünket, sok esetben jól hangzó, minket manipuláló léthazugságok, és csak boldogtalanságot eredményeznek. Örömteli felfedezés lesz ráébredni arra, hogy egyes döntéseink, amik miatt mások elmarasztaltak, vagy talán mi magunk is elítéltük önmagunkat, azok életünk legfényesebb pillanatai – mert mertük vállalni magunkat és nem mások véleményének madzagján rángatott bábok voltunk. Folyt. köv.