Figyelem az, amikor észreveszem, hogy mi van.
Nem javítom ki.
Nem siettetem.
Nem magyarázom túl.
A figyelem szeretete nem akar változtatni rajtam.
Csak jelen van velem.
A nem-szeretet itt sokszor elterelésként jelenik meg:
nem nézek oda,
nem hallom meg,
nem akarom tudni.
Pedig amit nem nézünk meg,
attól nem lesz kisebb –
csak magányosabb.
Kérdések:
– Mit nem nézel most szívesen magadban?
– Mi történne, ha csak észrevennéd, ítélet nélkül?
KM